Levéltári Szemle, 43. (1993)

Levéltári Szemle, 43. (1993) 1. szám - Cseh Zita: A Magyar Értelmiség Forradalmi Bizottsága és a Magyar Demokratikus Függetlenségi Mozgalom tevékenysége az 1956-os forradalomban / 14–25. o.

feltüntetve. A fogalmazvány a Magyar Demokratikus Függetlenségi Mozgalomhoz Pozsár Istvánon, hozzá pedig az Egyetemi Forradalmi Diákbizottságon keresztül jutott el. Ádám Györgyöt — elmondása szerint — bosszantotta, hogy a tervezet a Magyar Értelmiség Forradalmi Bizottsága nevében jelent meg, amihez neki például, mint elnöknek, semmi köze nem volt. A tervezetet Ádám, Bohó és Pozsár megvitatta, s úgy vélekedtek róla, hogy az „komolytalan, gyerekes, nem megalapozott".

28 Markos szervezkedéséről különben az volt a benyomásuk, hogy az túlságosan zajos, feltűnő. így jobbnak látták, ha Markosnak nem tesznek említést a november 13-ai megállapodásról. November 20-án — Markos György szervezkedése nyomán — megalakult a Magyar Értelmiség Forradalmi Tanácsa, s alapító nyilatkozatot tett közzé. Az alapító nyilatkozat alapos átdolgozását jelentette a Markos-féle tervezetnek. E szerint az október 23-án kitört forradalom „haladó, hazafias jellegű mozgalom a szocializmus alapján, melynek célja a kizsákmányolástól mentes társadalom megteremtése demokratikus módszerekkel, az eddig elért eredmények fenntartásával és továbbfejlesztéséver'.

29 Véleményük szerint a forradalom most új szakaszba lépett, s el kell kezdődnie a békés alkotó munkának. „Ebben az új szakaszban az a feladat, hogy biztosítsuk és továbbfejlesszük forradalmunk eddigi vívmányait és megszilárdítsuk a forradalmi rendet. Ezen túlmenően ki kell alakítanunk azokat a kereteket és szervezeti formákat (munkástanácsok, forradalmi és nemzeti bizottságok), melyek legalkalmasabbak arra, hogy az új viszonyok között az országot újjáépítsük."

30 Ebben a nagy munkában újra jelentős szerep vár a magyar értelmiség szakembereire és szervezeteire — állapította meg a nyilatkozat. A tanács elnöke Kodály Zoltán lett, míg főtitkára Markos György. Az elnökség tagjai: Bessenyei Ferenc, Déry Tibor, Fekete Ferenc, Gillemot László, Jánossy Lajos, Keresztúry Dezső, Major Máté, Nagy Tamás, Nizsalovszky Endre és Pais Dezső. Ádám György egy alkalommal, a november 28-ai „plenáris ülésen" kereste fel a tanácsot. Erre a következőképp emlékezett vissza: „Valami programtervezetet olvastak fel, de már a vitáját se vártam meg végig, fel nem szólaltam és közben eltávoztam. Markos és köztem az »Okt. 23-ról« vagy a Magy. Dem. Függ. Mozgalomról szó sem esett. Ennek okai: a Tanácsban, különösen az ülésen, igen nagy volt a nyüzsgés, sok ember járt-kelt. Kétségtelen volt számomra, hogy a Tanács működése jellegénél fogva a közérdeklődés előterében van és magamban nem jósoltam neki hosszú életet. Hátam mögött a MÉFB elnökségével és a XI/13-i megbeszéléssel, igen célszerűtlen lett volna, ha bekapcsolódok a Tanács tevékenységébe, felhívom magamra a figyelmet, adminisztratív rendszabályok alkalmazásának teszem ki magam. Ezen kívül mint szubjektív ok számításba jött az is, hogy Markost még a MÉFB-ből fegyelmetlen embernek ismertem és nem könnyen irányíthatónak, ami bevonásának ellene szólt."

31 Tegyük hozzá, hogy november 28-án már túl vagyunk az ellenállás időszakának egyik fontos eseményén: Nagy Imrét és társait a jugoszláv követségről Romániába szállították, kiiktatva így őket a belpolitikai életből. A Magyar Demokratikus Függetlenségi Mozgalom azon elképzelése tehát, hogy Nagy Imrét, illetve a Nagy Imre-vonalat valamiképp be lehet vonni az események alakításába, teljesen illuzórikusnak bizonyult a továbbiakban. Ádám Györgynek a Magyar Értelmiség Forradalmi Tanácsával kapcsolatban egyéb fenntartásai is voltak: „A Tanácsról értelmiségi körökben úgy tudták, hogy Markos annak tevékenységét vagy legalábbis annak lényeges mozzanatait az MSZMP pártközpontban megbeszélte, sőt, hogy egy értekezleten kifejezetten egyfajta pártfelhatalmazást kapott a Tanács szervezésére és irányítására. Ezt az állítást annyiban tudtam ellenőrizni, hogy Hász Árpád, tanszé23