Levéltári Szemle, 43. (1993)

Levéltári Szemle, 43. (1993) 1. szám - Cseh Zita: A Magyar Értelmiség Forradalmi Bizottsága és a Magyar Demokratikus Függetlenségi Mozgalom tevékenysége az 1956-os forradalomban / 14–25. o.

kem vezetője említette, hogy a vezető kommunista értelmiségieknek ezen az értekezletén saját állítása szerint jelen volt és azok közé tartozott, akik a Markosnak adandó pártfelhatalmazást helytelenítették, hogy Markost nem tartotta elég higgadtnak és megfelelőnek a feladatra. Ilyképpen Markos és a pártközpont közti kapcsolat a Tanács tevékenységének bizonyos fokán tény."

32 A Magyar Demokratikus Függetlenségi Mozgalom valódi mozgalommá válását a belső problémákon túl a külső körülmények is egyre jobban akadályozták. December elejétől a addig taktikázó Kádár-kormány nyílt restaurációs törekvésekkel lépett föl. December 4-én pl. kormányhatározattal megszüntette a forradalmi bizottságok és más hasonló elnevezésű szervek működését. (Ennek következtében a Magyar Értelmiség Forradalmi Tanácsának működése is lehetetlenné válik.) Az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottságának december első napjaiban megtartott ülése az októberi eseményeket már egyértelműen ellenforradalmi jellegűnek minősítette. Megkezdődött az utóvédharc fizikai felszámolása is: vidéken sortüzekkel, a fővárosban letartóztatásokkal. Mintegy 200 értelmiségit és munkástanács-tagot vettek őrizetbe, többek között Gimes Miklóst és Pozsár Istvánt. Többen a veszélyezettség elől nyugatra emigráltak, így Kende Péter és Nagy Balázs is. Ilyen körülmények között a szervezett ellenállásnak — sem legálisan, sem illegálisan — nem lehetett reális esélye. Volt pártellenzéki kommunisták utolsó ellenállási akcióját jelentette Fekete Sándor Hungaricus című röpiratának illegális kinyomtatása és terjesztése, valamint a nemzeti segélyakció beindítása. 1957-ben a letartóztatások folytatódtak, s elkezdődtek a politikai perek. Az előzőekben ismertetett szervezkedések közül a Magyar Demokratikus Függetlenségi Mozgalomban, az „Október Huszonharmadika" című lap szerkesztésében, előállításában és terjesztésében résztvevőket érték a legsúlyosabb retorziók. Ha valakit egyéb „bűnök" is terheltek, a Magyar Értelmiség Forradalmi Bizottságának kifejtett tevékenységét is felrótták. A Magyar Értelmiség Forradalmi Tanácsának vezetői közül — az íróperben elítélt Déry Tiboron kívül — senki ellen nem indítottak bírósági eljárást. JEGYZETEK 1 A Petőfi Kör tevékenységével Hegedűs B. András, míg az írókéval Rainer M. János munkái foglalkoznak behatóbban: Hegedűs B. András: Petőfi Kör — a reformmozgalom fóruma 1956-ban. = Világosság, 1989. pp. 21—33., Hegedűs B. András: A Petőfi Kör — három évtized tükrében. = Világosság, 1989. pp. 481—488.; Rainer M. János: Gond és hitvallás. Irodalmi reformellenzék 1956 őszén. = Századvég, 1987. No. 4—5., Rainer M. János: A szolgálattól az elkötelezett kritikáig. Irodalom és politika 1953—54-ben. = Budapest Főváros Levéltára Közleményei, 1988., Rainer M. János: „A kongresszus szelleme." Irodalom és politika 1956 tavaszán. = Világosság, 1989. pp. 121—130., Rainer M. János: Az író helye. Viták a magyar irodalmi sajtóban 1953—1956. Magvető Kiadó, Bp. 1990. 411 p. 2 Dolgozatom forrásanyagául elsősorban levéltári dokumentumok és a korabeli sajtó szolgált. Hasznos kiegészítő információkat adtak az Oral History Archívum életútinterjúi is. Megjegyzendő, hogy ezek a primer források is — jellegüknél fogva — jelentős forráskritikai tanulmányozást igényelnek. 3 A fejezet megírásánál közvetlenül támaszkodtam Szabó Miklós alábbi tanulmányaira: Reformtörekvések Magyarországon a huszadik században; Hogyan látjuk ma 1956-ot? In: Szabó Miklós: Politikai kultúra Magyarországon 1896—1986. Medvetánc Könyvek Bp. 1989. 311 p. A továbbiakban az eseménytörténetet illetően A forradalom előzményei, alakulása és utóélete. Tanulmányok és kronológia. Párizs—New-Jersey, 1987. 239 p. kiadvány adataira támaszkodtam. 24