Levéltári Szemle, 43. (1993)

Levéltári Szemle, 43. (1993) 2. szám - MÉRLEG - Gecsényi Lajos: Maksay Ferenc: A Magyar Kamara Archívuma. Szerk. Buzási János. Bp., 1992 / 80–81. o.

MAKSAY FERENC A Magyar Kamara Archívuma Szerk. Buzási János. Kiad. a Magyar Országos Levéltár, Budapest 1992. 225 pag. A Magyar Országos Levéltár kiadványai I. Levéltári leltárak 8. A Magyar Országos Levéltár 1950 utáni, politikai és szakmai ellentmondásoktól nem mentes történetét minden bizonnyal még sokszor nagyító alá veszik az intézmény „házi történészei" éppúgy, mint a történettudomány „profi" művelői közül kikerülő tudománytörténészek. A vizsgálódások egyik örökzöld középpontját az Országos Levéltárban folt történeti kutatások és a levéltári feladatok közötti arányok megítélése adja. Érzelmektől, személyes vágyaktól és megkeseredett indulatoktól átszőtt terület, melyben — mégha szükség lenne is ilyenre — az utókor aligha tehetne igazságot. Egy valami mindenesetre maradandó tény: az 1960-as évektől számos fontos monográfia és forráskiadvány mellett a Magyar Országos Levéltár nagyformátumú levéltáros generációját alkotó történészek levéltári segédletek sorát készítették el. Olyan maradandóan értékes segédleteket, 'amelyek politika- és közigazgatástörténeti, levéltártörténeti adataikkal nélkülözhetetlen kézikönyvei lettek egyes korok kutatóinak. Nem kevésbé rangos kiadványai a magyar történettudománynak, mint egy-egy monográfia. Ezek sorába tartozik a Magyar Kamara Archívumának a tudós Maksay Ferenc hagyatékából kiemelt és kisebb korrekciókkal nyomdakésszé formált ismertető leltára. Teljessé tételében a halál ugyan megakadályozta a szerzőt, de munkája így is méltán foglal helyet a sorozat kötetei között. A Magyar Kamara Archívuma a 16—18. század történetének nélkülözhetetlen forrásbázisa. Olyan a történettudomány által véglegesen soha kiaknázottnak nem tekinthető fondok együttese rejtőzik ebben a levéltárban, mint az Urbaria et Conscriptiones, a Conscriptiones portarum, a Regesta decimarum, a Neoregestrata acta, az Acta ecclesiastica, nem szólván a Lymbus vagy a Miscellanea még mindig meglepetésekkel kecsegtető anyagairól. A leltár a fond- és állagjegyzék törzsszámainak rendjében (E 136—239, E 554, E 683) haladva közli a fondok címét (latin nyelvű cím esetén a magyar nyelvű fordítással), évkorét, mennyiségét (csomó és kötetszám). Ezt követően olvashatjuk a fond létrejöttére és összetételére, illetve kutathatóságára vonatkozó információkat. A meghatározóak ezek közül a provenienciát és pertinenciát illető közlések, azaz éppen azok az adatok, amelyeket az iratokat rendező és éveken át gondozó levéltárosnál aligha ismerhetett meg bárki is bőségesebben és mélyebben. A széles horizonton és hosszú távú tervekkel dolgozó történész számára ezek jelentik a tovább vivő iránymutatásokat, a hiányzó láncszemeket az összefüggések megragadásához. Jó példa erre az E 157 Libri funduales vagy az E 205 Acta cameralia leírása. A Magyar Kamara Archívumáról 1975-ben ugyancsak Maksay Ferenc által publikált repertóriumhoz képest (melynek tanulmányozását a jelen munka sem80