Levéltári Szemle, 43. (1993)

Levéltári Szemle, 43. (1993) 2. szám - DOKUMENTUM - Németh Jánosné: Az idegenforgalom és az emigráció kérdése az MSZMP Politikai Bizottságe előtt 1960-ban: forrásközlés / 42–65. o.

magatartást, jegyzékbe kell venni..." Nagyon kevés olyan van, aki valamelyest sértő magatartást nem követett volna el. Általában nyilatkoztatták őket. Azt javaslom — éppen abból a célból, amit Biszku elvtárs mondott a jobb, politikusabb differenciálásról — ide azt kellene írni, hogy akik nem tanúsítottak hazánk érdekeit súlyosan, vagy durván sértő magatartást. Annak a fiatal gyereknek, aki 1956. októberében adott egy külföldi lapnak nyilatkozatot, nem adunk hazautazási engedélyt? Münnich Ferenc elvtárs: Helyeslem a javaslatot, de attól félek, szélesre tárjuk a kapukat és kispolgári elemek elárasztanak bennünket utazási engedélyek kérésével. Azonkívül aggasztó, hogy ez a felülvizsgáló bizottság lényegében a felelősség áthárítását jelenti. Miért nem tudja a kérdést elintézni az illetékes szakminiszter és a belügyminiszter? Minek ez a bizottság? Ez hetekig fog tanácskozni, ami csak elhúzza a dolgot. A 9. oldalon azt írják: „Azoknak a disszidált személyeknek, akik időközben külföldi állampolgárságot szereztek és magyar állampolgárságuk fenntartása végett nem jelentkeztek, beutazást egyéni elbírálás alapján lehet engedélyezni, amennyiben bűncselekményt nem követtek el, kint nem tanúsítanak ellenséges magatartást és kérik a magyar állampolgárok kötelékéből való elbocsátásukat." Azt hiszem, aki kint letelepszik, kevés kivételtől eltekintve, szolidaritást vállal azzal az országgal, ahol letelepedett. Ha fontosabb személy, állást is kell foglalnia. Apró Antal elvtárs: Egyetértek az előterjesztéssel. Amit mondani akarok, arra az elvtársak egyébként is felfigyelnek. A 8. oldalon arról van szó, két éven belül jelentkezzenek azok, akik haza akarnak jönni. Ha ilyen irányú állásfoglalásunk a kapitalista országokban közismertté válik, valószínű azt is maga után vonja, hogy az ellenünk dolgozó szervek is aktivizálódnak és a két évet ők is a felkészülésre használják fel. Ez tehát nemcsak a kimentek szempontjából sorbavétel, hanem az ellenséges szervek részéről is munkaprogram, hogy küldjenek ide embereket, másokat beszervezzenek, megint másokat nyilatkoztassanak. Ilyesmire nekünk fel kell készülni. Azt hiszem, a régi emigrációval szemben — ami alatt a Horthy-rendszer elől kimenekülteket, a régi kapitalista korszak elől kivándoroltakat, a magyar szociális viszonyok, megélhetési nehézségek elől elbúj dósokat értjük — amennyiben nem foglalnak ellenünk állást, lojálisaknak kell lennünk. Sok esetben öregedő emberekről van szó, vagy bányászokról, szakmunkásokról, akik vissza akarnak jönni, hogy életüket itt éljék le. Ezekkel szemben lojálisaknak kell lennünk és nem szabad, hogy szigorításunk a kapitalizmus elől menekülteket sújtsa. Egyetértek azzal, amit Biszku elvtárs mondott, hogy az 1956-os disszidáltakra vonatkozó dolgokat ki kell dolgozni. Ez fontos politikai kérdés. Most, Kádár elvtárs beszéde után,

8 a közvéleményben ez félig-meddig fel is van vetve, kormányzati állásfoglalásra, állami, miniszteri rendelkezésre is szükség van, hogy adott esetben, a politikai helyzetnek megfelelően hogyan foglaljunk állást. A feltételeket illetően: úgy gondolom, lazítani kell az eddigi feltételeket és jobban meg kell teremteni a lehetőségét, hogy tisztességes emberek hazatérjenek, ugyanakkor a Belügyminisztérium szerveinek ébereknek kell lenniök. Ami pedig a tőkés országok felé menő forgalmunkat illeti, ez részben pozitív. Én — még más szocialista országokkal való összehasonlítás után is — ezt előnyünkre és nem gyengeségünkre írom, de azt is látni kell, hogy ezt nagyon sokan kihasználják élősdi módon. Nem olyan régen láttam egy — bizonyos szerv által összeállított — listát arról, hogy nyugatra ment emberek mivel térnek haza. Látni lehetett, hogy a 30 aranyóra stb. nem az általa átváltott forintból kerülhetett ki. Ezek bizony különböző manipulációkat folytatnak és megtalálják azokat a gyenge pontjainkat, melyeket ki lehet játszani. Ez ellen élesen fel kell lépni. A fizetési mérlegre gyakorolt hatás nem akkor mutatkozik meg, amikor az illető befizeti a forintot és a rokon vállal valamit, hanem akkor, amikor Kossá elszámol az ilyen utazásokért. Ezért javasolom, bízzon meg a Politikai Bizottság bennünket azzal, hogy olyan feltételeket teremtsünk, amely a fizetési mérleget nem rontja. Tartani kell továbra is azt a politikát, amit eddig folytattunk és ne engedjük, hogy ez fizetési mérlegünket rontsa. Javasolom, hogy ezt a kérdést a pénzügyminiszterrel együtt vizsgálják meg. Ügy gondolom, az előterjesztést — Szirmai elvtárs módosító javaslatával együtt — el kellene fogadni. 56