Levéltári Szemle, 43. (1993)

Levéltári Szemle, 43. (1993) 2. szám - DOKUMENTUM - Németh Jánosné: Az idegenforgalom és az emigráció kérdése az MSZMP Politikai Bizottságe előtt 1960-ban: forrásközlés / 42–65. o.

Rónai Sándor elvtárs: Általában egyetértek az előterjesztéssel. Egy kérdésre azonban — amit Biszku elvtárs is érintett, — fel kell figyelni. Ez a turisztikára vonatkozik. Azt mondják, hogy a Belügyminisztérium egymagában ezt az ellenőrzést nem tudja ellátni. Ez helytálló megállapítás, ezért azt gondolom, hogy a turisztikát illetően nem kell nekünk túlságosan messze elmenni. Helyes, hogy a Belügyminisztérium kidolgozza a turisztika tömegellenőrzését és ezt majd később fogjuk értékelni. Ügy gondolom, azonban, hogy a határozati javaslat 4. oldal második bekezdésében lévő javaslat, amely szerint az illető kérelmező 24 órán belül kapjon határozatot, túlságosan korai Nem tudnak előzetes vizsgálatot végezni ebben az ügyben. 24 órás határidővel kiadni engedélyt, veszélyt rejthet magában. Nagy tömeg fog jelentkezni és nem látom az előterjesztésből, de Biszku elvtárs felvilágosításából sem, hogy ezen a téren olyan ellenőrzést tudnánk gyakorolni, amely a veszélyt minimálisra csökkentené. Ezért alaposan meg kell fontolni, nem volna-e a 24 órás határidő túlságosan korai. Olyan ellenőrzési módszert kell kidolgozni, melynek segítségével ezen a területen az állaim biztonságának szempontjai maximálisan érvényesüljenek. Kiss Károly elvtárs: Egészen röviden még egyszer szeretnék szót kérni. Felmerült, hogy az eddigi koordináló szerv szűnjék meg. Ez a szerv 1949 óta működik, vitás kérdéseket koordinál, hetenként egyszer ülésezik, tagjai az itt lévő elvtársak egy része és én vagyok az elnöke. Ha elfogadjuk azt a határozatot, hogy a bizottság megszűnjék, adni kell legalább három hónapos határidőt, amit átmeneti időnek kell tekinteni. Majd akkor meglátjuk, mi lesz azután. Ha visszatekintek a 11 éves működésre, meg kell mondani, hogy vitás kérdésekben, amelyek megakadtak egy-egy minisztériumban, a bizottság mert felelősséget vállalni. Ebben az évben örvendetesen megjavult az Egyesült Államokból és Kanadából hazalátogató magyarok száma. Apró elvtárs felszólalásával kapcsolatban elmondanám, hogy ezeknek a kategóriáknak nem ütközik nehézségükbe, hogy hozzánk ellátogassanak. Ezek megkapják a szükséges dokumentumokat. Akiknek nehézségbe ütközik magyarországi látogatása, azok a disszidensek, a gyanús elemek, az 1945-ös nyilas és fasiszta emigráció tagjai. 3600 amerikás magyar utazott hozzánk az idén és 600 kanadai. Ez magasan felette van az előbbi évek számainak. Pár szót még a forint-rontással kapcsolatban: hiénaügynökség és zugbank-hálózat épült ki ellenünk. Ma az a helyzet, hogy hazánkba pályázva Bécsben két hely is működik, ahol 6000 magyar forint értékben lehet vásárolni, utána megmondják a vásárlónak, hogy Magyarországon kinek fizesse ki a 6000 forintot. Beszedik a valutát olyan külföldi magyaroktól, akik Magyarországra akarnak küldeni rokonaik támogatására bizonyos összeget, azulan nem küldik el a valutát, hanem kifizettetik ilyen magyar vásárlókkal forintban. Hallatlan összeget keresnek ezen, mert az átszámításnál 100 magyar forintért — mint említettem — 40 Schillinget vesznek alapul. Apró Antal elvtárs: Ezek ellen kell védekezni, mert ez is külföldi ügynökség. Marosán György elvtárs: Első lényeges kérdés, amit meg kell állapítani, hogy az ellenforradalom után komoly változás következett be ezen a téren. Az utolsó négy év alatt az elvtársak komoly változást értek el, a Belügyminisztérium, Külügyminisztérium és a többi szervek megfelelő tapasztalatokat szereztek. Most tovább kell menni. Az ember ha kezébe veszi a statisztikát, futkos a hátán a borzongás. Ebben az van, hogy 1954-ben kapitalista országba 3040 ember utazott ki, 1959-ben 12 784. Ez hivatalos kiutazás volt. De 1959-ben a mérleg átbillent a magánkiutazás javára, mert míg hivatalos ügyben 12 784 ember utazott ki, addig magánügyben 15 483-an mentek az 1954. évi 95 emberrel szemben. Hallatlanul megugrott a kapitalista államokba kiutazók száma, mert míg hivatalos és magánügyben 1954-ben 3 135 ember utazott, addig 1959-ben összesen már 28 267-en mentek ki kapitalista országokba. A népi demokratikus országokba való kiutazás, nagyon helyesen, főleg az utóbbi időben megugrott. A kiutazások és beutazások számának megugrása igen bonyolult munkát jelent, mert mennél szabadabbá tesszük az utat, annál nehezebb lesz az államvédelmet biztosítani. De ha abból a politikai gondolatból indulunk ki, hogy általában a béke erői ke57