Levéltári Szemle, 43. (1993)

Levéltári Szemle, 43. (1993) 2. szám - DOKUMENTUM - Németh Jánosné: Az idegenforgalom és az emigráció kérdése az MSZMP Politikai Bizottságe előtt 1960-ban: forrásközlés / 42–65. o.

Kiss Károly elvtárs: Mi a hazatérés akadálya, miért nem jönnek haza, akik már jelentkeztek? A legtöbb ilyen jelentkező Kanadában, Dél-Amerikában, Ausztráliában van és hazautazásukhoz szükséges összeget a magyar állam nem tud adni, de nem is adhat. Ha kifizetnénk a hazautazás költségét, tízezrek jönnének haza. Innen azonban a hazautazás egy személynél több száz, minimum 400 dollár. Fock Jenő elvtárs: Az előterjesztés komoly lépés a megoldás felé. Azzal egyetértek, hogy néhány dolgot még tovább kell vizsgálni és javítani kell. Két megjegyzésem van. Egyik: a 6. oldalon arról írnak, hogy véleményeltérés esetén, amennyiben a Belügyminisztérium az elutasítás szükségességét fenntartja, pártvonalon az illetékes titkár, állami vonalon a Minisztertanács, kivételes esetekben pedig a KB. Titkársága döntsön. Ezt nem tartom helyesnek. Ez elhalmozna bennünket. Vitassa meg a Belügyminisztérium a maga szempontjait az illetékes gazdasági, állami tárcával és egyezzenek meg. Ha a Belügyminisztériumnak az a véleménye, hogy a kiutazást az ország szempontjából nem engedélyezheti, tartson ki emellett és ne engedjen. Ha bizonytalan ebben, akkor a miniszter szavára hozzájárulhat, de ha elkezdődnek olyan dolgok, amiket a miniszternek sem mondhat meg a Belügy, akkor ne engedjék ki az illetőt. Hogyan jön a Titkárság ahhoz, hogy ilyen ügyekben döntsön? Legtöbb esetben azt sem tudja, kiről van szó. Nincs elvi különbség, csak pontatlan fogalmazás a 8. oldal b) pontjával, a kivándorlásokkal kapcsolatban. Az első bekezdés utolsó mondata így hangzik: „Ez az elv vonatkozik az ellenforradalom alatt disszidált személyek gyermekére, vagy feleségére is." Gondolom, helyesebb lenne a „hozzátartozójára" kifejezést használni, mert előfordulhat, hogy az anya van kint, vagy az egész család és az öreg ember, vagy öreg asszony akar utána menni. Szirmai István elvtárs: Én is nagyon egyetértek az előterjesztéssel és úgy látom, tényleg nagyon komoly munka. Engedjenek meg az elvtársak néhány megjegyzést a határozati javaslathoz. Bevezetőben annyit mondanék, ami általában ismert dolog, de ezzel tudom megmagyarázni a magam álláspontját, hogy a nyugaton élő magyarok között felvetődik a hazatérés gondolata, de ezek sokszor különböző pressziók alatt élnek, hat az agitáció, sajtópropaganda, hogy becsukják őket, ha hazajönnek stb. — tehát félnek a hazatéréstől. Ezért arra gondolok, ha valamely rendelet születik meg, amely nyilvánosságra kerül, vagy ha rendelet nem is lesz, de a gyakorlatban alkalmazni fogjuk azokat az elveket, amikre most javaslatok készültek, vigyázni kell a megfogalmazásra és arra, hogy ne ijesszük el a kint élőket. A határozati javaslat 3. pontja helyett javasolnék más megfogalmazást, amely nem olyan általános, mint a mostani. A mostani így szól: „Minden magyar állampolgár kaphat útlevelet, kivéve azokat, akiknek kiutazása sérti a Magyar Népköztársaság politikai és gazdasági érdekeit." Ez rendkívül általános és felesleges is, mert az alkalmazása rendkívül szubjektív lehet. De felesleges azért is, mert a b) és az a) pontban konkrétan meg vannak határozva, melyek azok a kategóriák, akiknek nem adunk útlevelet. Ha ez meg van állapítva, akkor nem kell ilyen általánosítás, amely ijesztő és melyeknek alkalmazása emberekre van bízva. A b) pont 3. bekezdése megint olyan általánosítható és általános szöveg, amely ellenőrizhetetlen. Azt írják, hogy nem kaphatnak útlevelet azok, akik olyan külföldön élő rokonokat akarnak meglátogatni, akik fasiszta, reakciós emigrációs szervezethez tartoznak, vagy aktív ellenséges tevékenységet folytatnak külföldön hazánkkal szemben. Meg tudjuk ezt itthon állapítani? Bizonyos esetekben talán igen. Kiss Károly elvtárs: A Belügyminisztériumnál van feldolgozott anyag, amely elég friss és bő. Szirmai István elvtárs: Ezért pontosabb a hazautazni szándékozó emigránsokra vonatkozó szöveg, amely a 8. oldal b) pontjában van. Ez így szól: „A jelentkezőket, amennyiben nem követtek el bűncselekményt a Magyar Népköztársaság ellen..." — eddig véleményem szerint helyes — „... vagy kinttartózkodásuk óta nem tanúsítottak hazánk érdekeit sértő 55