Levéltári Szemle, 43. (1993)

Levéltári Szemle, 43. (1993) 2. szám - DOKUMENTUM - Németh Jánosné: Az idegenforgalom és az emigráció kérdése az MSZMP Politikai Bizottságe előtt 1960-ban: forrásközlés / 42–65. o.

Kiss Károly elvtárs: Mi a hazatérés akadálya, miért nem jönnek haza, akik már jelentkeztek? A leg­több ilyen jelentkező Kanadában, Dél-Amerikában, Ausztráliában van és hazauta­zásukhoz szükséges összeget a magyar állam nem tud adni, de nem is adhat. Ha ki­fizetnénk a hazautazás költségét, tízezrek jönnének haza. Innen azonban a hazauta­zás egy személynél több száz, minimum 400 dollár. Fock Jenő elvtárs: Az előterjesztés komoly lépés a megoldás felé. Azzal egyetértek, hogy néhány dolgot még tovább kell vizsgálni és javítani kell. Két megjegyzésem van. Egyik: a 6. oldalon arról írnak, hogy véleményeltérés esetén, amennyiben a Belügyminisztérium az elutasítás szükségességét fenntartja, pártvonalon az illetékes titkár, állami vonalon a Minisztertanács, kivételes esetek­ben pedig a KB. Titkársága döntsön. Ezt nem tartom helyesnek. Ez elhalmozna ben­nünket. Vitassa meg a Belügyminisztérium a maga szempontjait az illetékes gazda­sági, állami tárcával és egyezzenek meg. Ha a Belügyminisztériumnak az a vélemé­nye, hogy a kiutazást az ország szempontjából nem engedélyezheti, tartson ki emel­lett és ne engedjen. Ha bizonytalan ebben, akkor a miniszter szavára hozzájárulhat, de ha elkezdődnek olyan dolgok, amiket a miniszternek sem mondhat meg a Belügy, akkor ne engedjék ki az illetőt. Hogyan jön a Titkárság ahhoz, hogy ilyen ügyekben döntsön? Legtöbb esetben azt sem tudja, kiről van szó. Nincs elvi különbség, csak pontatlan fogalmazás a 8. oldal b) pontjával, a kiván­dorlásokkal kapcsolatban. Az első bekezdés utolsó mondata így hangzik: „Ez az elv vonatkozik az ellenforradalom alatt disszidált személyek gyermekére, vagy feleségére is." Gondolom, helyesebb lenne a „hozzátartozójára" kifejezést használni, mert elő­fordulhat, hogy az anya van kint, vagy az egész család és az öreg ember, vagy öreg asszony akar utána menni. Szirmai István elvtárs: Én is nagyon egyetértek az előterjesztéssel és úgy látom, tényleg nagyon komoly munka. Engedjenek meg az elvtársak néhány megjegyzést a határozati javaslathoz. Bevezetőben annyit mondanék, ami általában ismert dolog, de ezzel tudom meg­magyarázni a magam álláspontját, hogy a nyugaton élő magyarok között felvetődik a hazatérés gondolata, de ezek sokszor különböző pressziók alatt élnek, hat az agitá­ció, sajtópropaganda, hogy becsukják őket, ha hazajönnek stb. — tehát félnek a haza­téréstől. Ezért arra gondolok, ha valamely rendelet születik meg, amely nyilvános­ságra kerül, vagy ha rendelet nem is lesz, de a gyakorlatban alkalmazni fogjuk azo­kat az elveket, amikre most javaslatok készültek, vigyázni kell a megfogalmazásra és arra, hogy ne ijesszük el a kint élőket. A határozati javaslat 3. pontja helyett javasolnék más megfogalmazást, amely nem olyan általános, mint a mostani. A mostani így szól: „Minden magyar állam­polgár kaphat útlevelet, kivéve azokat, akiknek kiutazása sérti a Magyar Népköztár­saság politikai és gazdasági érdekeit." Ez rendkívül általános és felesleges is, mert az alkalmazása rendkívül szubjektív lehet. De felesleges azért is, mert a b) és az a) pontban konkrétan meg vannak határozva, melyek azok a kategóriák, akiknek nem adunk útlevelet. Ha ez meg van állapítva, akkor nem kell ilyen általánosítás, amely ijesztő és melyeknek alkalmazása emberekre van bízva. A b) pont 3. bekezdése megint olyan általánosítható és általános szöveg, amely ellenőrizhetetlen. Azt írják, hogy nem kaphatnak útlevelet azok, akik olyan külföl­dön élő rokonokat akarnak meglátogatni, akik fasiszta, reakciós emigrációs szerve­zethez tartoznak, vagy aktív ellenséges tevékenységet folytatnak külföldön hazánkkal szemben. Meg tudjuk ezt itthon állapítani? Bizonyos esetekben talán igen. Kiss Károly elvtárs: A Belügyminisztériumnál van feldolgozott anyag, amely elég friss és bő. Szirmai István elvtárs: Ezért pontosabb a hazautazni szándékozó emigránsokra vonatkozó szöveg, amely a 8. oldal b) pontjában van. Ez így szól: „A jelentkezőket, amennyiben nem követ­tek el bűncselekményt a Magyar Népköztársaság ellen..." — eddig véleményem sze­rint helyes — „... vagy kinttartózkodásuk óta nem tanúsítottak hazánk érdekeit sértő 55

Next

/
Oldalképek
Tartalom