Levéltári Szemle, 43. (1993)

Levéltári Szemle, 43. (1993) 2. szám - DOKUMENTUM - Németh Jánosné: Az idegenforgalom és az emigráció kérdése az MSZMP Politikai Bizottságe előtt 1960-ban: forrásközlés / 42–65. o.

b) JEGYZÖKÖNYV5 a Politikai Bizottság 1960. október 18-án tartott üléséről 1. Jelentés a Magyar Népköztársaság útlevél és vízumrendszerének néhány kérdéséről. Biszku Béla elvtárs: Igyekeztünk az előterjesztésben az útlevél és vízumkiadás néhány elvi kérdését felvetni. Azokat a problémákat tártuk fel, amivel az utóbbi időben foglalkoztunk és azokból az elvekből indultunk ki, hogy célszerű a jelenlegi helyzetben, de az ország belpolitikai helyzetét tekintve is az útlevélkiadást és a vízumkiadást is szélesíteni. Általában olyan terveket és javaslatokat igyekeztünk leszögezni, amely figyelembe veszi, hogy ez a kérdés mindig része és alá van rendelve az ország belpolitikai és nemzetközi, gazdasági érdekeinek. A jelentésből látszik, hogy 1956. óta jelentős változás ment végbe, az útlevél és vízumkiadás mind a szocialista, mind a kapitalista országok viszonylatában növekedett. Eddig a vitás kérdésekben bizottság döntött. Ennek a bizottságnak Kiss elvtárs volt a vezetője, tagjai pedig a Külügyminisztérium, az Útlevél Osztály vezetője és a Belügyminisztérium illetékes elhárító szervének vezetője voltak. Az az elgondolásunk — de ezt vitassuk meg — hogy amennyiben az elvek rendben vannak, megfelelő elvi és állami határozatot tudunk hozni, akkor ilyen vitás kérdések esetén ilyen bizottságra nincs szükség. A vitás ügyeket ebben az esetben már az illetékes állami szervek vonalán rendezni lehet, vagy pártvonalon a Központi Bizottság illetékes titkára döntsön. Törekedtünk azt a helyzetet is megváltoztatni, ami jelenleg van. Ugyanis ha most állami szervek hivatalos kiutazást javasolnak, a felelősség akkor is a Belügyminisztériumot terheli. Ügy gondoljuk, bizonyos felelősség most is fennmaradna, főleg mikor a biztonságról van szó, de ha valaki politikai indok miatt nem utazhat ki, akkor azt ne a Belügyminisztérium, hanem az illetékes állami szerv, amely javasolta, közölje vele. Érintve van az anyagban — és Kádár elvtárs megérkezése után is szóvá tette

6 — hogy foglalkozni kell az emigráció problémájával és tanulmányozni kell ezt a dolgot. Mi is felvetjük ezt a kérdést, gondolkozunk azon, hogyan lehetne előbbre menni és a Magyar Népköztársasággal szembenálló részt leválasztani, lehetőséget adni a hazatérésre. Bár itt első lépésként a magyar állampolgárságot fenntartani szándékozók nyilvántartásba vételéről van szó, de célszerű olyan ponttal kiegészíteni a határozati javaslatot, hogy az emigránsoknak — elsősorban szakemberekre, munkásokra stb. gondolva — a Politikai Bizottság korábbi határozatával tovább fejlesztve lehetőséget adjunk a hazatérésre. Ez most is folyik, bár csökkenő tendenciában. Ez a szám most kb. 100 alatt van. Egy ilyen pontot tehát vegyünk bele a határozati javaslatba, figyelembe véve azokat a dolgokat, amiket Kádár elvtárs már elmondott. Dolgozzunk tehát ki javaslatokat az emigránsok közötti útlevél és vízumrendszer továbbfejlesztésére és hazatérésük elősegítésére. Van egy kérdés, amit a javaslatban nem vetünk fel, de külön dolgozunk rajta. Amennyiben szélesedik a kapitalista országokból beutazók száma, annyiban teszi bonyolultabbá ez az elhárítás munkáját. Ahogyan szélesedik a kapitalista országokból legálisan beutazók száma, úgy használják ki az ellenséges hírszerző szervek ezt a lehetőséget. Ugyanis ha könnyebb bejönni a Magyar Népköztársaságba legálisan, útlevéllel, nem jönnek be a határon az aknazáron keresztül. A mi elképzelésünk az, hogy részben társadalmi ellenőrzéssel és segítéssel, részben állami vonalon, részben a KISZ segítségével a biztonság növelése érdekében segítséget kérnénk. El kell érni, hogy ahol egyesek a Magyar Népköztársaság ellen akarnak dolgozni, ott ne csak a belügyi szervek figyeljenek fel erre. Erre vonatkozóan mi még külön javaslatokat és intézkedéseket terjesztünk elő.

7 Apró Antal elvtárs: A határozati javaslat 3/a. pontjában azt írják az elvtársak, hogy „Nem engedélyezhető kiutazás azok részére, akik ellen terhelő adat van a belügyi szervek birtokában ... ezeknek száma kb. 280 000 főre tehető." Megkérdezném, ebben a számban azok is benne vanak, akik 1956-ban disszidáltak és időközben hazatértek? Azokat egységesen ellenséges elemeknek könyvelik el? 53