Levéltári Szemle, 43. (1993)

Levéltári Szemle, 43. (1993) 2. szám - Ujlaky Zoltánné: A mezőgazdasági törvényes érdekképviselet kérdései a Horthy-korszakban: a Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara tükrében / 3–17. o.

formmal kapcsolatban. Az említett értekezleten Bárányos földművelésügyi államtitkár szájából az is elhangzott, hogy „mivel az érdekképviseleti reform és a mezőgazdaságfejlesztési törvény között éppen a mezőgazdasági kamarák kívánságának megfelelően szoros kapcsolat áll fenn, az érdekképviseleti reformnak meg kell történnie addig az időpontig, amikor a mezőgazdaságfejlesztési törvény végrehajtása kezdetét veszi".

31 E tárgyban az OMK sürgősen, október 1-jére kérte a kerületi kamarák javaslatait, s hat kérdést jelölt meg, amelyekre feltétlenül választ várt. Ennek egy része a kuriális beosztásra, a kamara felépítésére, a szabad társuláson alapuló érdekképviseleti szervekhez való viszonyra vonatkozott. Két kérdés azzal kapcsolatos, hogy milyen módon, milyen eszközrendszerrel lehetne hatékonyabbá tenni a kamarák működését, s hogy a mezőgazdasági igazgatásnak mely ágazatai volnának azok, amelyeknek a hatáskörét, feladatait a kamarák szeretnék átvenni a jövőben.

32 Az utóbbi különösen régi kamarai kívánság volt. Állandóan sérelmezték ugyanis, hogy hiába vannak jó javaslatai a kamaráknak, hatósági jogkör híján nem sokat tehetnek ezek megvalósításáért. A felsorolt kérdések a kamarai munkát kétségtelenül alapjaiban érintették. A TMK 1941. november 29-i közgyűlésén az igazgatói jelentés megállapította, hogy a kiszabott rövid idő miatt nem volt lehetőség a kamara testületi szerveinek meghallgatására, így a kamarai vezetés emlékirat formájában készített anyagot az érdekképviseleti törvény módositásával kapcsolatban, s küldte meg azt az OMK-nak. Áz OMK — a kerületi kamarák véleményét összegezve — „egy átgondolt emlékirat formájában" juttatta el állásfoglalását a minisztériumba.

33 A kamarai apparátus előtt azonban nyilvánvaló volt, hogy kamarai körökben sincs meg a teljes egység a változás irányát illetően. Ezt tükrözi a TMK igazgatójának a Duna—Tisza közi kamarakerület igazgatójához írt szigorúan bizalmas levele is, melyet a szeptember 16-i igazgatói értekezlet után két nappal írt, elgondolkodván az új érdekképviseleti törvény előkészítésébe való bekapcsolódás lehetőségéről. „Ennek során — írja —, mind jobban megerősödtem azon felfogásomban, hogy nekünk — öreg kamarásoknak — kötelességeink vannak az intézménnyel szemben a tekintetben, hogy az új kamarai törvény-novella elkészítésével a prímhegedűt mi kell, hogy játsszuk és nem azok a legjobb szándékkal vezérelt, de még kamarai múltra visszatekinteni nem tudó ós így a tulajdonképpeni érdekképviseleti munka lényegével nem teljesen tisztában levő kollégáink, akik ennek a prítmási szerepnek játszására — mint láthattuk — olyan örömmel vállalkoznának." A cél érdekében az álláspontok egyeztetését és közös fellépést javasolt.

34 Az eredményről nincs tudomásunk. Alapvető célokban persze nem, inkább a megoldás részleteiben, módjaiban volt vita a kamarák között. Abban ugyanis valamennyien megegyeztek, hogy a kamarai intézmény erősítése szükséges. A mezőgazdaságnak ez legyen az •egyetlen törvényes érdekképviselete. Minden más érdekképviseleti, érdekvédelmi, termelési társulás csak a kamarákon keresztül, vagy azokba bekapcsolva hallathassa a hangját. A reformot tehát szükségesnek tartották, de a megosztottságot tapasztalva többen fogalmaznak úgy, hogy az 1920-as alaptörvényben, illetve annak 1937-es novelláris módosításában lényegében minden benne van, tehát új törvényre nincs szükség, inkább biztosítani kell annak hatékony végrehajtását.

35 Az OMK által korábban már jelzett kérdések közül az általam fentebb második problémacsoportba sorolt kérdéskomplexum váltotta ki a legtöbb reflexiót, bár a lényeget illetően az álláspontok összecsengtek. Megfogalmazódott, hogy amikor egy „gazdaközösség" van, lehetetlen, hogy annyi különböző alapon szervezett érdekképviseleti, érdekvédelmi szervezet létezik. A kor követelményeinek csak a kényszertársuláson alapuló kamara szervezete felel meg, 12