Levéltári Szemle, 43. (1993)

Levéltári Szemle, 43. (1993) 2. szám - Ujlaky Zoltánné: A mezőgazdasági törvényes érdekképviselet kérdései a Horthy-korszakban: a Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara tükrében / 3–17. o.

nem pedig a szabad társuláson alapuló szervezetek, mert azok a gazdatársadalomnak csak szűk rétegeit fogják össze. Ha utóbbiak mégis fennmaradnak, a kamarai szervezetbe tagoltan működjenek.

36 A fennmaradt és számomra hozzáférhető tervezetek közül a TMK-é nem megy ilyen messzire, tehát nem akar a kamarába betagosítani valamennyi szabadtársuláson alapuló szervezetet. A történelmi múlttal rendelkező gazdasági egyesületek, élükön az OMGE-val továbbra is önállóak maradnának, mint fórumok, de érdekképviseleti, érdekvédelmi funkciójuk csak a kamarákon keresztül valósulna meg. Az egy-egy termelési ág érdekeinek szolgálatára alakított szakegyesületek viszont beolvadnának a kerületi kamarákba, tisztviselőik is kamarai tisztviselők lennének.

37 A revízió során visszacsatolt erdélyi területen egyáltalán nem jelentett volna gondot gyakorlatilag a szabadtársuláson alapuló érdekképviseleti szervek és a kamarás szervezet teljes egyesítése se, mert oly mértékű volt az összefonódás.

38 Külön vita tárgyát képezte a helyi mezőgazdasági bizottságok és gazdakörök egymáshoz való viszonyának rendezése, mert az nem volt kétséges senki előtt, hogy a kamarai tevékenység felélénkítése, hatékonysága növelése a helyi szervei milyenségén múlik. Elismerték, hogy a gazdakörök is kiállták az idő próbáját, de mivel nem egyetemlegesek, szükség van a kény szertársuláson alapuló mezőgazdasági bizottságokra is.

39 A harmadik kérdéskört bizonyos mezőgazdasági szakigazgatási funkciók megszerzésével, átvételével kapcsolatos elgondolások jelentik. A kerületi kamarák úgy látták, hogy a termeléssel kapcsolatos különféle feladatokat a miniszteriális hatáskör decentralizálásával rájuk lehetne bízni, mivel megfelelő helyismerettel rendelkeznek, így szakszerűbben, zökkenőmentesebben tudnának eljárni. A Felsődunántúli Mezőgazdasági Kamara igazgatója szerint „a Kamarák és azok alsóbb tagozatai elsősorban hatáskört kívánnak, de nem tartom lehetetlennek bizonyos kérdések megoldásánál a hatósági jogkör reájuk való ruházását is. ... a hatósági jogkört csakis.. . termelési kérdések megoldásánál látom némileg érvényesíthetőnek .. "

w A TMK vezetés álláspontja is az volt, hogy „a mezőgazdasági termelésben és különösen a mezőgazdasági termelés fejlesztésében megszámlálhatatlan termeléspolitikai feladat vár megoldásra, amelynek ellátására a kamarák rendelkeznek megfelelő szervezettel".

41 Ismeretes, hogy megszületett a mezőgazdaságfejlesztési törvény anélkül, hogy a kamarai reformra sor került volna. A vázolt tervezetek egyébként is inkább békeidőre készültek, s a háborúba egyre inkább belesodródó ország számára nem ez volt a legfontosabb kérdés. Nem kétséges, hogy az adott politikai viszonyok között más mezőgazdasági érdekképviseleti-érdékvédelmi szervezetekkel összehasonlítva a kamarák voltak kedvezőbb pozícióban. A háborús viszonyok között a központi kormányzat számára szerepük felértékelődött. Ezt tükrözi, hogy mind a földművelésügyi, mind a közellátási miniszter havonta értekezleteket rendszeresített a kamarák vezetősége számára, ahol előadhattáK problémáikat, javaslataikat. Különös figyelmet szenteltek az értékesítéssel, közellátással kapcsolatos panaszoknak, sérelmeknek. Az F. M. nagy hangsúlyt fektetett a szakigazgatás és a mezőgazdasági érdekképviseletek közötti együttműködésre.'*

2 Ha a generális reform egyelőre le is került a napirendről, a földművelésügyi szakigazgatás átszervezéséről — úgy tűnik nem mondtak le. A TMKnak is készült ezzel kapcsolatos tervezete.'

13 A TMK 1942-es tavaszi rendes közgyűlésén részt vett lmrédy Dezső miniszteri osztálytanácsos, aki többek között azt is bejelentette, hogy „új gondolatok, új tervek megvalósítása előtt állunk, amelyeknek során a kerületi mezőgazdasági kamarákra óriási feladat fog hárulni ...'"''' A közgyűlés közönségének nagy része azonban egyáltalán nem látta 13