Levéltári Szemle, 43. (1993)

Levéltári Szemle, 43. (1993) 2. szám - Ujlaky Zoltánné: A mezőgazdasági törvényes érdekképviselet kérdései a Horthy-korszakban: a Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara tükrében / 3–17. o.

A mezőgazdasági érdekképviseleti reform "kérdése a második világháború éveiben Az 1930-as évek végétől háborús készülődés keretében az ipar átállítása a győri programmal megkezdődött. A mezőgazdaság területén valamivel később erősödött fel és változott meg jellegében is az állami beavatkozás, előbb a háborúra való felkészülés céljából, majd a háborúba való belépés után az egyre növekvő igények kielégítése érdekében. A szakirodalomból ismert, hogy több fontos rendelkezés után 1942-ben sor került a mezőgazdaságfejlesztési törvény (1942 :XVI. te.) elfogadására, mely 1943-ban lépett életbe, s 10 év alatt 1 milliárd pengős beruházást tervezett a mezőgazdaságba.

28 Nem kétséges, hogy az egyre nagyobb áldozatok'át követelő háború körülményei között a mezőgazdaságra igen nagy feladatok hárultak, kiütközött a magyar mezőgazdaság elmaradottsága, ami valójában indokolttá tette a te. megalkotását, ami az addigiakkal összehasonlítva soha nem látott pénzügyi alapot ítélt meg a mezőgazdaság fejlesztésére. Az adott körülmények között a különböző mezőgazdasági érdekképviseleti, érdekvédelmi szervek, szervezetek arra törekedtek, hogy minél nagyobb hatáskört kapjanak a törvényszabta lehetőségek megvalósításában, ily módon is biztosítva, hogy hangadó köreik a lehető legtöbb haszonhoz jussanak az állam által biztosított lehetőségekből. E törvény előkészítésének idején merült fel újra a mezőgazdasági érdekképviseleti szabályozás módosításának szükségessége. Erről beszélt az Országos Mezőgazdasági Kamara 1943. június 11-én tartott jubiláló közgyűlésén megjelenő Bánffy Dániel földművelésügyi miniszter, aki visszatekintve az 1942 :XVI. te. előkészítésének időszakára, úgy fogalmazott, hogy „Amikor a mezőgazdaságfejlesztési törvényjavaslaton dolgoztam, már láttam, hogy a mezőgazdaság fejlesztésének ügyét csak úgy lehet teljesen sikerre vezetni és megoldani, ha a földművelésügyi igazgatás mellett az érdekképviselet is egész erejével képes a célok szolgálatába állni".

29 Az érdekképviseleti törvény módosításának kapcsán a fő vitapartnerek ismét az OMGE és a mezőgazdasági kamarák voltak. Az OMGE különben is nehezményezte, hogy mellette létrehozták a mezőgazdasági kamarákat. Most úgy látta: itt az idő, hogy szót emeljen a kamarai tevékenységi terület leszűkítése érdekében, s a tényleges lehetőségek terén megpróbálja magához ragadni a kezdeményezést. A földművelésügyi miniszterhez felterjesztett javaslatában két megoldási lehetőséget ajánl. Első javaslata: a mezőgazdasági kamarák csak az érdekvédelemmel foglalkoznának, míg az érdekellátást, vagyis a gazdaságfejlesztő tevékenységet a vármegyei gazdasági egyesületek látnák el. Egy ilyen átszervezés természetesen új anyagi alapokat is igényel. Ami viszont csak akkor biztosítható, ha „a vármegyei gazdasági egyesületnek kény szertársulás mellett tagja lenne minden gazda, illetve bérlő, vagy a mezőgazdasággal kapcsolatos és a kamarai törvényben megállapított minden más egyén, aki kamarai illetéket fizet, ha a birtoka a 10 kat. holdat meghaladja, vagy ilyen kategóriába sorolható. Az azon aluli gazdák a körzetükben meglévő, vagy megalakítandó gazdakörnek lennének ugyancsak kötelezően tagjai." A tagilletéket is az eddigi kamarai illeték alapján vetnék ki, s annak bizonyos részét átadnák a kamaráknak. Az OMGE második javaslata még formálisan se tartaná fenn a kamarákat, hanem azok „miniszteri kirendeltségekké szerveztetnének át és ezzel eddigi tevékenységüket a kamara kerület vármegyéiben lévő vármegyei gazdasági egyesületek, illetve gazdakörök vennék át".

30 Természetesen a mezőgazdasági kamarák éppen az ellenkezőjére törekedtek: saját szerepüket igyekeztek növelni. Az 1941. szeptember 16-i kamaraközi értekezleten a földművelésügyi miniszter fejezte ki azt a kívánságát, hogy a kamarák fejtsék ki írásban részletesen elgondolásaikat az érdekképviseleti re11