Levéltári Szemle, 43. (1993)
Levéltári Szemle, 43. (1993) 2. szám - Ujlaky Zoltánné: A mezőgazdasági törvényes érdekképviselet kérdései a Horthy-korszakban: a Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara tükrében / 3–17. o.
gazdasági érdekképviseleti szervezet (pl. OMGE, vármegyei gazdasági egyesületek, Magyar Gazdaszövetség), amely nehezebben volt befolyásolható. A kormány felügyelete alá tartozó szervezetek esetében pedig oly módon lehetett az új elit vezető szerepét biztosítani, hogy azokon a posztokon, ahol nem a kormány emberei ültek, igyekeztek személycseréket keresztülvinni. Jól példázza ezt agrár vonatkozásban az Országos Mezőgazdasági Kamara soron következő elnökének megválasztása körüli huzavona. A különböző szintű soros mezőgazdasági érdekképviseleti választások 1934-ben zajlottak le. A kerületi kamarai választások után 1934. december 20-án került sor az Országos Mezőgazdasági Kamara elnökválasztó 'közgyűlésére. A leadott 96 érvényes szavazatból 50-et gróf Hoyos Miksa, az eddigi elnök kapott, 46-ot pedig Mecsér András, Gömbös bizalmi embere. így 4 szótöbbséggel Hoyos lett az Országos Mezőgazdasági Kamara elnöke. 9 Mecsérék azonban nem nyugodtak bele a vereségbe, kezdeményezésükre az Országos Mezőgazdasági Kamara tagjainak egy csoportja petíciót nyújtott be a felügyeleti szervhez, a földművelésügyi miniszterhez, melyben — arra hivatkozva, hogy az 1934. december 20-i közgyűlést szabálytalanul hívták össze —, az elnökválasztó közgyűlés eredményének megsemmisítését, és az Országos Mezőgazdasági Kamarának új közgyűlés tartására való kötelezését kérik. A miniszter a petíciónak helyt adott, az Országos Mezőgazdásági Kamara 1935 tavaszán újabb elnökválasztó közgyűlést tartott. Ekkorra már a kulisszák mögött megváltoztak az erőviszonyok, egyetlen jelöltre, Mecsér Andrásra érkezett be javaslat, s Mecsér Andrást az Országos Mezőgazdasági Kamara közgyűlése egyhangúlag elnökévé választotta. 10 Az agrárköröknek minden bizonnyal értésére adták, hogy ha kormánytámogatást akarnak elérni á mezőgazdaság problémáinak megoldásához, a kormány által alkalmasnak ítélt vezetőket kell megválasztaniuk. Az agrárválságból való kibontakozás azonban csak nagyon nehezen ment. Ebben sok más tényező mellett, különösen a Tiszántúlon, a kedvezőtlen időjárási viszonyok is közrejátszottak. A kormány újabb és újabb ígéretekkel, ötletekkel próbálta megnyugtatni az agrártársadalmat is, s olyan akciókat szervezett, melyek elterelhették a figyelmet a mezőgazdaság súlyos helyzetéről. E körbe tartozónak tekinthető a 'mezőgazdasági törvényes érdekképviselet• ről szóló törvény módosításának napirendre "tűzése is. A kamarai törvénnyel kapcsolatbán szinte folyamatosan elhangzó kritikák alapvetően három csoportba sorolhatók. Egyrészt kifogásolták azt, hogy a kamarán kívül vannak a mezőgazdasággal kapcsolatos más érdekképviseleti szervek is, valamint az 1920: XVIII. tc.-ben meghatározott érdekcsoportok nem elég kifejezőek. A bírálatok másik csoportja azzal kapcsolatos, hogy a kamara nem rendelkezett hatósági jogkörrel (csak alkalmanként, ha erre az F. M. felkéri). Harmadrészt pedig: nagyon kevés a kamarák anyagi fedezete. Mindennek következtében a kamarák nem hatékonyak. Létezett tehát a változtatás szándéka, s ennek mikéntje új módon vetődött fel a Gömbös-kormány kinevezése után, mivel a Gömböscsoport az egységes agrárius tábort akarta szembeállítani — az ő szóhasználatukkal — a plutokráciával, a bankokráciával, a liberális-konzervatív körökkel. Gömbös Gyula miniszterelnök már 1933. december 16-án a községek országos kongresszusán mondott beszédében szólt erről. Kifejtette, hogy bár van törvény a kamarákról, mégis sok az olyan szervezet, amely magának vindikálhatja a gazdaérdekek képviseletét. Így az illetékesek gyakran nem tudják, hogy kivel tárgyaljanak. A miniszterelnök úgy nyilatkozott: kötelességének tartja, hogy a kamara keretébe illesszen be minden gazda-érdekképviseletet, így a Faluszövetséget is. „Azt szeretném, hogy alkalmazkodjunk a huszadik századhoz, szervezkedjünk és elsősorban tegye ezt az agrártársadalom, mert javarészt e társadalom szervezetlenségének tudom be, hogy egyéb gazdasági ágakkal szemben 7
