Levéltári Szemle, 43. (1993)

Levéltári Szemle, 43. (1993) 2. szám - Ujlaky Zoltánné: A mezőgazdasági törvényes érdekképviselet kérdései a Horthy-korszakban: a Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara tükrében / 3–17. o.

választott igazgatóválasztmányi tagokból tevődött össze. Az igazgatóválasztmány közgyűlési megválasztásánál is érvényesülnie kellett, hogy minden kategória azonos számú képviselőt delegálhatott e testületbe. A különböző tárgyalásra kerülő kérdések szakszerű előkészítésére és előzetes megvitatására a közgyűlés szakosztályokat alakított. 1922-ben 4 szakosztályt alakítottak, éspedig növénytermelési, állattenyésztési, népjóléti és gazdatiszti szakosztályt. Később a szakosztályok száma gyarapodott. Az egyes szakosztályokon belül is különféle bizottságok működtek. A TMK működése során nem egy példa volt rá, hogy egyes szakosztályokon belüli bizottságok túlnőttek a korábbi kereteken, s önálló szakosztállyá váltak. A szakszerűség növelése érdekében megvolt a lehetőség, hogy a szakosztályok a közgyűlés által megszabott taglétszámuk fele részéig nem kamarai tagokat, külső szakembereket is meghívjanak üléseikre.

7 A kamarai elnök, az alelnök(ök) és az igazgató alkották a kamara elnöki tanácsát, e szerv segítette a kamara működésének irányítására hivatott elnök munkáját. Hivatásszerűen valójában csak a kamarai tisztviselők foglalkoztak kamarái ügyekkel. A tisztviselők együttese alkotta a kamara hivatalát, s ennek volt felelős vezetője a kamarai igazgató. A tisztviselőket a közgyűlés erősítette meg a tisztségükben, a javadalmazásukról is az szavazott. A kamarai' életben nagyon fontos szerepe volt magának a kamarai hivatalnak, hiszen valójában ez gondoskodott a különböző határozatok formába öntéséről és végrehajtásáról. E ténnyel az érdekeltek maguk is tisztában voltak. Az egyik kamarai titkár, Varga László korabeli megállapítása szerint „a kamarai tisztviselők látják el tulajdonképpen az érdekképviseleti szervezet többi formájának irányítása, ellenőrzése, megbízása és akaratnyilvánítása alapján mindazokat a feladatokat, amelyeket a törvény a kamarák elé tűzött".

8 A kerületi kamara központja (Debrecen) messze volt és nehezen elérhető a kerület távolabbi vidékein lakók számára. Ezért a kamara az érdekeltségi körrel való kapcsolattartás egyik jelentős eszközének tekintette a sajtót. Fontosabb hírei a napilapokban is megjelentek, emellett a kamarai tevékenység tükörképének szánták a Tiszántúli Gazdák c. hivatalos lapot. Az 1930-as évek elején megváltoztatták a lap jellegét," s a mezőgazdasággal kapcsolatos törvények, rendeletek közlésére külön lapként havonta megjelent a Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara Hivatalos Közlönye. Változások az 1930-as években Az 1930-as években, Gömbös Gyula miniszterelnöksége idején a jobboldal csoportjai Magyarországon is kísérleteket tettek a fasizmus totális módszereinek érvényesítésére. Több lépés mellett ezt a célt szolgálta volna az érdekképviseleti rendszer korporációs alapon történő átalakítása a gazdasági élet különböző területein. E rendszer lényege az, hogy a munkáltatók és a munkavállalók ugyanazon érdekképviseleti szervezetben tevékenykednének, mivel — e nézetek képviselői szerint — a céljuk közös kell, hogy legyen; az illető termelési ág minél nagyobb produktivitásának biztosítása. Ha ezt sikerül elérni, az egyformán jó a munkaadónak'és a munkásnak is. A mezőgazdaság esetében e cél érdekében — úgy látták — nem is kell új szervezetet létrehozni, hiszen az 1920. évi XVIII. te. alapján megalakult mezőgazdasági kamarák hivatalosan valamennyi hivatásszerűen mezőgazdasággal foglalkozó (tehát földtulajdonos, bérlő, mezőgazdasági munkás) törvényes érdekképviseleti szervét jelentették. A mezőgazdasági kamarák mellett azonban, mint erre már utaltunk, létezett még egy sor szabad társuláson alapuló mező6