Levéltári Szemle, 43. (1993)

Levéltári Szemle, 43. (1993) 2. szám - Ujlaky Zoltánné: A mezőgazdasági törvényes érdekképviselet kérdései a Horthy-korszakban: a Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara tükrében / 3–17. o.

UJLAKY ZOLTÁNNÉ A mezőgazdasági törvényes érdekképviselet kérdései a Horthy-korszakban (A Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara tükrében) A polgári fejlődés megindulásával, a politikai kultúra fejlődésével párhuzamosan hazánkban is megjelentek a különböző jellegű egyesületek, amelyek az érdekek artikulálása mellett az érdekérvényesítést és az érdekvédelmet is feladatuknak tekintették. Először a 'magántársuláson alapuló érdekképviseleti formák jelentek meg, melyek közül a mezőgazdaság vonatkozásában elsőként említhetjük a Széchenyi István kezdeményezésére 1835-ben létrejött Országos Magyar Gazdasági Egyesületet (OMGE), amely kizárólag a nagybirtokosokat tömörítette. A középbirtokos és gazdagabb parasztok összefogását a később megalakuló különböző szintű gazdasági egyesületek tűzték ki célul. Az első világháború után ezeket az OMGE a Gazdasági Egyesületek Országos Szövetsége (GEOSZ) útján érdekeltségi körébe vonta. A termelői szervezetek másik csoportját a hitel, beszerzés és értékesítő szövetkezeti mozgalom képezte az 1896-ban Károlyi Sándor kezdeményezésére létrejött Magyar Gazdaszövetség vezetése alatt. A háború idején ezek a szervezetek az infláció miatt tönkrementek, a mezőgazdasági kamarák megalakulását követően pedig működési területüket is jórészt elvesztették. 1934-ben a Gazdaszövetség beolvadt az 1922-ben alakult Falu Országos Földműves Szövetségbe. Ezután Falu Magyar Gazda és Földműves Szövetség lett a szervezet neve, mely igyekezett helyét megtalálni a konszolidált ellenforradalmi rendszerben. A mezőgazdasági munkások külön érdekvédelmi szerve a Magyarországi Földmunkások Országos Szövetsége volt, mely szociáldemokrata szakszervezetként tevékenykedett.

1 Szintén a szabad társuláson alapuló szervezetekhez sorolandók, az ún. szakegyesületek, melyek egy-egy termelési ágazat, tehát a termelők szűkebb körének érdekeit képviselték. (Pl. Tejtermelők Egyesülete, Juhtartó Gazdák Egyesülete). Az általam vizsgált Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara (TMK) a másik csoportba, a törvény által létrehozott egyesületek közé tartozik, s létrehozása szorosan összefügg az első világháborút követő viszonyokkal. A kialakulatlan helyzet hosszabb-rövidebb ideig a legkülönbözőbb politikai áramlatok funkcionálását is lehetővé tette. Ismét felszínre kerültek az agrárius törekvések is, képviselői elérkezettnek látták az időt arra, hogy magukhoz ragadják a kezdeményezést, s az új körülményekhez alkalmazkodva, de az agrárius érdekeknek megfelelően irányítsák az országot. Az újra felelevenített agrárius célkitűzéseknek lettek komoly hangadói a két világháború között az 1920: XVIII. tc-vel életrehívott mezőgazdasági kamarák. Ezek az eddigi csak szabad társuláson alapuló mezőgazdasági érdekképviseletek mellett a mezőgazdaság törvényes, általános 3