Levéltári Szemle, 43. (1993)

Levéltári Szemle, 43. (1993) 2. szám - Ujlaky Zoltánné: A mezőgazdasági törvényes érdekképviselet kérdései a Horthy-korszakban: a Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara tükrében / 3–17. o.

érdekképviseleti szerveit jelentették az egyre nagyobb súllyal bíró finánctőkével szemben. A mezőgazdasági kamarák jelállítása A mezőgazdasági érdekképviseletről szóló 1920: XVIII. te. 34. §-a szerint a kamarák feladata ,,... egyfelől az, hogy a mezőgazdaság fejlesztése körül segítségére legyenek a kormányzatnak és a földművelésügyi igazgatásnak, másfelől pedig, hogy az ország közgazdaságában és társadalmában előmozdítsák és képviseljék a mezőgazdaság, a birtokosok és a mezőgazdasági munkások egyetemes érdekeit." Törvényszabta feladatuk volt tehát a kamaráknak, hogy megfigyeljenek és tanulmányozzanak minden olyan jelenséget, mely illetőségi területükön a mezőgazdasággal összefügg, s megfigyeléseik alapján tegyenek javaslatot a célszerű gazdálkodásra, nagyobb terméseredmények elérésére, a mezőgazdasággal foglalkozó lakosság kedvezőbb helyzetének biztosítására. Figyelemmel kell kísérniök érdekeltségük területén más közgazdasági ágaknak a mezőgazdaságra gyakorolt hatásait is, s intézkedéseket javasolhattak a megfelelő szerveknek, a mezőgazdasági érdekek érvényesítése céljából. A gazdálkodás színvonalának emelésére mezőgazdaság-fejlesztő intézményeket, létesítményeket is tarthattak fenn.

2 A valóságban azonban a kamaráknak főleg a tényfeltáró, javaslattevő szerepe valósult meg, mert komolyabb intézkedést hatósági jogkör és megfelelő anyagi fedezet hiányában nem tudtak megvalósítani. A mezőgazdasági kamarák anyagi fedezetét ugyanis a mezőgazdasági kamarai illeték jelentette, melynek fizetése új tehertételként került be 1922-től minden földtulajdonos és földbárlö adókönyvébe. A kamarai illeték kezdetben a földadó 0,5%-a volt, majd 1925-ben 2%-ra emelték, s az 1930-as évek végére elérte a 4%-ot. Az 1920-as évek első felében a gyors infláció, a válságos években az illetékbefizetések tömeges elmaradása tovább csökkentette az anyagi lehetőségeket/

5 A mezőgazdasági törvényes érdekképviselet különböző szintű szerveit ötévenként választották újjá. Később ezt hat évre emelték, de az 1920: XVIII. te. 30. §-a úgy intézkedett, hogy a választott tagság felét háromévenként ki kell sorsolni, s ezek helyét újólag kell betölteni. A kisorsoltak is újraválaszthatók voltak. A te. 40. §-a értelmében — éppen a sorsolás miatt — a kamara elnökét és alelnökeit is újra kellett választani háromévenként. Ugyanezen okból az igazgatóválasztmány újraválasztására is sor került. A törvény 43. §-a és a kamarai alapszabály vonatkozó rendelkezései ezt a kötelezettséget továbbvitték a kamara működésével kapcsolatos bizottságokra is. Ilyenkor ezeket a szervezeteket is újra kellett alakítani, ül. tagjait három évre megválasztani, éspedig az igazoló, a számvizsgáló, a fegyelmi és a nyugdíj bizottságot/' Választók és választhatók voltak a 24. életévüket betöltött földtulajdonosok, haszonélvezők, haszonbérlők, a mezőgazdaságban dolgozó szellemi és fizikai munkások (pl. gazdasági cselédek, napszámosok, mezőgazdasági munkások is), ha fő foglalkozásuk a mezőgazdaság volt, három évi egy helyben lakást tudtak igazolni és feddhetetlenek voltak. Mindezek együttesen jelentették a mezőgazdasági érdekeltséget, melyet választás szempontjából az 1920-as törvény öt érdekcsoportba osztott; I. mezőgazdasági munkások és cselédek, II. 10 kh-on aluli birtokkal rendelkező törpebirtokosok, vagy ilyen birtokok használói és haszonélvezői. III. 10—30 kh-as birtokosok, vagy használók, bérlők, IV. 30—100 kh-s birtokosok, vagy használók, bérlők, 4