Levéltári Szemle, 42. (1992)

Levéltári Szemle, 42. (1992) 1. szám - MÉRLEG - Ress Imre: Ünnepi kötet Hans Booms tiszteletére. Festschift für Hans Booms, hrsg. von Friedrich P. Kahlenberg. Boppard am Rhein, 1989 / 87–92. o.

A munkába szükség szerint bekapcsolták az igazságügy- és belügyminisztérium szakértőit, valamint a tartományi adatvédelmi megbízottat. Az elkészült fejezeteket a tartományi levéltárvezetői értekezlet rendszeresen megvitatta. A törvénytervezet minisztertanácsi határozattal elfogadott változatát terjesztették a parlament elé, ahol három hónappal később első olvasatban tűzték napirendre a törvényt és az általános vita után a tudomány- és művészeti bizottsághoz utalták. Mielőtt a bizottsági tárgyalás megkezdődött, a parlamenti frakciók javaslata alapján sor került az egyes levéltári intézménytípusok és a különböző érdeklődésű levéltárhasználók és kutatók képviselőinek meghallgatására. A bizottsági üléseket többnyire a szakszerű viták jellemezték s kimondottan pártérdéken alapuló ellentétek csak az 1945—1953 közötti nácitlanítási igazoló bizottságok (Spruchkammer) iratainak hozzáférhetősége körül bontakoztak ki, mert ezeket egy 1953-ban hozott törvénnyel zárolták. Végül ezeket az iratokat levéltárértékűnek nyilvánították, de a kutathatóságról e törvény már nem rendelkezik, hanem arról beható szakértői vizsgálatok után később döntenek. A bizottsági módosításokat követően a második olvasatban a levéltári törvényt — a kormányzati konszenzuskeresés és a konstruktív ellenzéki hozzáállás eredményeként — a két nagy frakció (CDU, SPD) támogatásával s a két kis párt (FDP, zöldek) tartózkodása mellett csupán egyetlen ellenszavazattal fogadták el. Az olajozottan működő parlamentarizmus gépezetének tehát kerek egy esztendő kellett ahhoz, amíg a kormány előterjesztése alapján megszületett a badenwürtenbergi tartományi levéltári törvény. Csak remélni lehet, hogy a magyar levéltárügy jövőben esedékes törvényi szabályozását hasonló akribiával fogják előkészíteni és elfogadni a Duna-parti gótikus házban. — Két érdekes módszertani írás foglalkozik az elektronikus adatfeldolgozás és a levéltárak kapcsolatával. Heinz Boberach a levéltári forrásanyag egészét integráló társadalomtudományi szakinformációs rendszer létrehozására irányuló kísérlet kudarcának okait elemzi. Az elektronikus adatfeldolgozás tömeges elterjedése láttán az 1970-es évek elején merült fel egy olyan társadalomtudományi adatbank terve, amelyhez egyaránt csatlakoztak volna az információkat őrző intézmények, így levéltárak és azok legfőbb felhasználói, a különböző kutatóhelyek. Az immár két évtizedes program többszöri módosítása ellenére sem sikerült megoldani azonban a különböző jellegű információk egységes szempontú feldolgozását, amely lehetővé tette volna az egyes szaktudományok eltérő információs igényének közvetlenül hasznosítható adatokkal való kielégítését. Az átfogó rendszer megteremtéséhez nagyarányú fogalmi általánosításra volt szükség, amelynek következtében — némileg megtévesztő informatikai szakzsargonba csomagolva — csak közkeletű levéltári adatok kerültek be az információs rendszerbe. A szerző természetesen a látványos kudarc ellenére sem veti el az elektronikus adatfeldolgozás levéltári alkalmazását. Nem helyesli viszont a központi információs rendszerek további erőltetését. Ehelyett a levéltáros által kezelt személyi számítógépet tekinti az intézményekben folyó feltárási és nyilvántartási feladatok alapvető eszközének. A feltárásban és a nyilvántartásban alkalmazott egységes szempontok érvényesítését természetesen szükségesnek látja, hogy ezáltal a jövőben lehetővé váljon meghatározott területeket felölelő tematikus intézményközi adatbankok létrehozása. — A fenti gondolatmenetet folytatva az elektronikus adatfeldolgozás levéltári felhasználásának konkrét lehetőségeit — nemzetközi és német tapasztalatok alapján — Wolf Buchmann rendszerezi. Véleménye szerint a levéltárakban a nyilvántartási, a feltárási és igazgatási szolgáltatási feladatok megoldása az a három terület, ahol az elektronikus adatfeldolgozás különösebb költségráfordítás nélkül maximális eredményességgel alkalmazható. A német levéltárakban az alábbi feladatok végzésére alkalmazták sikerrel a számítógépet. 90