Levéltári Szemle, 42. (1992)

Levéltári Szemle, 42. (1992) 1. szám - MÉRLEG - Ress Imre: Ünnepi kötet Hans Booms tiszteletére. Festschift für Hans Booms, hrsg. von Friedrich P. Kahlenberg. Boppard am Rhein, 1989 / 87–92. o.

Intézményi nyilvántartás: — az illetékességi és gyűjtőköri iratképzők jegyzéke, különös tekintettel a gépi adatfeldolgozás igazgatási területen való kiépülésének regisztrálására, — az iratátvétel, a selejtezés és a kutatási időhatár adatainak összegzése. Levéltári anyag feltárása: — tárgyi rendszerű iratokhoz repertóriumok készítése, — személyi jellegű adatok feltárása, — kép- és hangdokumentumok mint pl. fényképek, plakátok, játék- és dokumentumfilmek feltárása, — intézményközi tematikus mutatók készítése pl. a személyi hagyatékokról vagy a nemzeti szocialista korszak állagairól. Igazgatási-szolgáltatási terület: — a levéltári kutatók és kutatási témák nyilvántartása, — a reprográfiai és kutatási célú iratkiemelés és reponálás regisztrálása, —- a biztonsági filmezés teljes dokumentációja, — levéltári kiadványok szövegszerkesztése. Az elektronikus adatfeldolgozás témakörét természetesen ma már nem kerülhetik meg a levéltárosképzéssel foglalkozó írások sem, amelyek közül a német levéltárosképzés kialakulását és fejlődési perspektíváit elemző Hermann Rumschöttel tanulmánya érdemel említést. A levéltárossal szemben támasztott átalakuló követelmények folytán elismeri a paleográfiai, diplomatikai és hagyományos irattani irányultságú képzési tematika informatikai és igazgatási ismeretekkel való bővítésének szükségességét, de változatlanul hangsúlyozza a történeti tájékozottság primátusát. Közismert, hogy az NSZK-ban a tudományos levéltárosok képzése az egyetemi diploma megszerzését és a levéltári állás elnyerését követően 24—30 hónapig tartó egyetem utáni kurzusokon történik, s így a magas színvonalú előképzettség nagyfokú specializációt tesz lehetővé. A képzés erősen gyakorlatorientált, amelyet az is jelez, hogy a tanfolyam résztvevői kötelesek a Szövetségi Levéltár négyhónapos gyakorlati foglalkozásain résztvenni. A klasszikus levéltárosképzés reformjának kiteljesedését jelenti, hogy a jövőben nagyobb súlyt helyeznék az iratigazgatási ismeretekre, a számítógépes feltárás és segédletkészítés metodikájára, a „szolgáltató levéltár" jellegéből adódó feladatokra, a társadalom-, a gazdaság- és a kortörténetkutatás módszertani megújulására, a modern adathordozók archiválásának problémáira, valamint a személyiség- és adatvédelmi törvények levéltári alkalmazására. — A levéltári anyag értékelésével foglalkozó esettanulmányok következtetései mintegy a gyakorlatban illusztrálják a levéltáros történeti felkészültségének fontosságát. Siegfried Büttner, Ottó Merker és Dieter Krüger írásai szövetségi és tartományi igazgatás területéről vett konkrét példákkal azt érzékeltetik, hogy sok esetben nem elegendő az előzetesen konstruált irattári terv és ügykörjegyzék merev alkalmazása, mert egyes iratfajták levéltári értékét csak az adott korszak történeti kérdéseiben jártas levéltáros képes helyesen megítélni. A forráskritikai és történeti tanulmányok sokaságát — terjedelmi okok miatt — még címszavakban sem sorolhatjuk fel. A forrástani írások többnyire egy-egy újkori állag forrásértéket vagy valamely komplex kutatási téma levéltári forrásait ismertetik, s különösen sokat foglalkoznak a világháború alatti és utáni játékfilmek hatásvizsgálatával, valamint hangdokumentumok elemzésével. Tematikailag kivételt csupán az angol Péter Walne összehasonlító tanulmánya jelent az európai aranypecsétekről. Általános érdeklődésre Josef Henke írása tarthat számot, amely a Szövetségi Levéltárnak a hamisított Hitler-naplók megjelenése körüli szerepét vizsgálja. Az állítólagos Hitler-naplók folytatásos közlésének megkezdése a felelőtlen zsurnalizmusra jellemző manipuláció klasszikus esetének számít. A napló eredetiségének bizonyítására az egyébként neves hír91