Levéltári Szemle, 42. (1992)

Levéltári Szemle, 42. (1992) 1. szám - KILÁTÓ - Krajewska, Hanna: A Varsói Régi Iratok Levéltárának története és iratállománya / 81–86. o.

mint 80 000 irattári egységet számláló állomány került a levéltár raktáraiba.

7 Ezeket az iratokat hosszú időn keresztül egy kolostor pincéjének négy termében őrizték.

8 A főlevéltár keletkezését követően rögtön felkeltette a lengyel történelem kutatóinak érdeklődését. Egy 1824-ből való híradás megállapítja: a Lengyel Országos Levéltár a jogoknak, az anyanyelv írásos emlékeinek legértékesebb gyűjteménye, a lengyel nemzetiségnek hivatali bizonyítéka.

9 Az említett tudósítás leírta a „levéltár jelenlegi állapotát" és az „összegyűjtött iratok fajtáit". Tekintve azt a tényt, hogy a levéltár állapotáról és állományáról az információk akkoriban nagyon szűkösek voltak, ez a bemutatás az első levéltárvezetőnek tekinthető.

10 A Lengyel Királyság idejében (1816—1889) az általános levéltárat a Királyi Lengyelország Főlevéltárának keresztelték át.

11 Az állomány további gazdagodása következett be a XIX—

XX. század fordulóján, amikor Theodor Wierzbowski, az új levéltárigazgató 1898-ban visszaszerezte az 1773-as konföderáció királyi matrikuláinak és iratainak legnagyobb részét. Emellett kiadott egy részletes vezetőt, továbbá az Állami Kancellária és a Lengyelország felosztása idejében működő központi hivatalok inventáriumát.

12 Az első világháború idején Hans von Beseler főkormányzó megbízásából dolgozott a levéltárban A. Warschauer. Feladatai közé tartozott a német, és különösen a porosz történészek számára érdekesnek tűnő dokumentumok másolalatainak, fényképeinek, fotókópiáinak lajstromozása, feldolgozása és gyűjtése. Ö közvetített a levéltárak és a német állampolgárok közötti kutatási kérdésekben is.

13 Ennek a munkának volt az eredménye egy, a porosz iratokról szóló rövid áttekintés.

14 1923 és 1934 között a levéltári állomány kiegészült a rigai szerződést követően visszanyert arvhiváliákkal. Ebben az időben kerültek levéltári állományba a Királyi Archívum, a királyi könyvek, a XVIII. század második feléből a fő- és központi hatóságok iratai, valamint a Kosciuszko-felkelés aktái. Ezzel a lengyel állam és nép történetéhez kapcsolódó legnagyobb iratállomány levéltári tulajdonban volt, a hozzá kapcsolódó nagy terjedelmű kéziratanyaggal együtt. Ez az állomány hozzávetőlegesen 1750 könyvet és aktákötetet, 5000 pergamen oklevelet, 10 000 tervet és térképet tett ki.

15 Ekkor a gyűjteményeket az egykor a Krasihski család birtokában levő kormányzati palota egy melléképületében őrizték, a Dluga utca 24. szám alatt.

16 A második világháború idején a levéltár véglegesen elvesztette iratainak több mint 90%-át, amelyek elégtek 1943. szeptember 2-án a nemzeti szocialisták által felgyújtott épületben.

17 A zoliborzi N. Sokolnicki erődben elrejtett pergamen- és papírdokumentumok, többségükben az egykori Lengyelország fő- és központi hatóságainak iratai és könyvei, valamint Varsó város telekkönyvei és könyvei megmenekültek a megsemmisüléstől. Az iratok egy része, amelyeket a háború alatt a nemzeti szocialisták elhurcoltak, a háború után visszakerült Németországból, Ausztriából és Csehszlovákiából. Ilyen módon jutottak ismét levéltári tulajdonba Kelet—Nagy-Lengyelország és Eszak-Mazóvia partikuláris iratai. A Varsói Nagyhercegség és a Lengyel Királyság hatóságainak hivatali iratai és könyvei, amelyek egy másik levéltár, a háború előtt fennálló Varsói Archívum gyűjteményeiből származtak, bekerültek a főlevéltár állományába, annak további kiegészítését jelentették, csakúgy, mint a híres lengyel családok magánlevéltárainak és gyűjteményeinek átvétele is 1945-ben. 1952 decemberében rendelet határozta meg, hogy a levéltár állományába csak azok az archiváliák tartoznak, amelyek 1918 előtt keletkeztek az egykori Lengyelország, a Varsói Hercegség és a Lengyel Királyság hivatalainak, ható82