Levéltári Szemle, 42. (1992)

Levéltári Szemle, 42. (1992) 1. szám - KILÁTÓ - Körmendy Lajos: A levéltárak finanszírozása: beszámoló a levéltárak 28. kerekasztal-konferenciájáról / 77–80. o.

— az összegyűjtött adatok, információk feldolgozandók, rendszerezendők, tulajdonképpen egy címfeladat adatbázist kell létrehozni; — a kitűzött célok összevetendők az adatbázis információival, és eldöntendő, hogy érdemes-e innen külső forrást bevonni; — ha igen, akkor az adatbázisból kiválasztandók a jelöltek, fel kell venni velük a kapcsolatot és meg kell velük állapodni; — az adatbázist állandóan karban kell tartani, kiegészíteni, illetve módosítani, ha szükséges. Nagyon fontos szerepet játszanak a levéltárakhoz kötődő és azokat támogató civil szervezetek, az ún. baráti körök. Ezek lehetnek kimondottan levéltári baráti társaságok, vagy más profilúak is, például genealógusok szervezete, akik készek támogatni a levéltárakat egy-egy akcióban. A legfontosabb feladatuk az, hogy közvetítenek a magánszektor, illetve a civil társadalom és a levéltárak között. Gyakran előállhat olyan helyzet, amikor maga a levéltár nem folytathat kampányt, vagy nem fordulhat közvetlenül egy céghez, mert ez nem elfogadott, vagy nem vállalhat kötelezettséget. Megteheti viszont ugyanezt a baráti kör, és az eredmény ugyanaz. A baráti körök más módon is hozzájárulhatnak a levéltárak gazdagodásához: önkéntes (és ingyenes) munkával. Ahol sikerült megszervezni ilyen tevékenységet, nem elhanyagolható mennyiségű és nagyon jó minőségű munkával támogatják a levéltárat. Ilyen példa a Fríz Levéltár Barátainak Alapítványa: 1983 óta évente mintegy 10 000 holland forinttal támogatták az intézményt, de talán még jelentősebb a „természetbeni" hozzájárulásuk: anyakönyvi segédletek, indexek készítésével, mikrofilmekkel kapcsolatos munkákkal segítik a levéltárat, Több mint 30 000 oldalnyi irat indexelését végezték eddig el, ami önmagában kb. 140 ember egyéves munkájával egyenértékű! Mintegy konklúzióként a konferencia megállapította: a levéltáraknak a piac felé fordulása sok előnnyel jár, azonban a veszélyekkel is tisztában kell lenni. A túlságosan a piactól, külső szponzoroktól függő intézmény könnyen tehet olyan kompromisszumokat, melyek összeegyezhetetlenek a levéltárosi — úgy szakmai, mint erkölcsi — alapelvekkel. Tehát ezek a források csak kiegészítők lehetnek, és egészen addig tágíthatok, ameddig nem ütköznek az említett alapelvekkel. JEGYZET 1 Le financement des Archives, Rapport par E. Ketelaar (ed.) J. Boomgaard, I. Caminada, J. Dijkstra, R. van den Heuvel—Habraken, T. Huijs, P.—J. Magry, D. de Vries (kézirat; mind a referátum, mind az elhangzott vita publikálva lesz a Kerekasztal konferenciáinak sorozatában) Körmendy Lajos 80