Levéltári Szemle, 42. (1992)
Levéltári Szemle, 42. (1992) 4. szám - HÍREK - Márfi Attila: A Magyar Levéltárosok Egyesületének 1992. évi vándorgyűlése / 106–109. o.
saját ügyfélszolgálati tapasztalataikat. Mint ismert a Tolna megyei németek aránya az egyik legnagyobb az ország más megyéihez viszonyítva. Ennek megfelelően a Tolna Megyei Levéltár munkatársaira óriási teher hárult. Június végéig a megkeresések száma túl lépte a hatszázat, de ez a szám természetesen fokozatosan növekszik, összesen 9 munkatárs foglalkozik a sváb kárpótlási megkeresésekkel. Ennek köszönhetően hetente kb. 100 elintézett ügyet postázhatnak. A megkereséseik 87%-os arányban mondhatók sikeresnek, tapasztalataik szerint jelenleg zömében a volt Keleti Zónába kitelepítettek adják be kárrendezési kérelmüket. Hangsúlyozta azt is, hogy a kárpótlási ügyintézést segítették az UMKL által kiadott központi segédletek. Végezetül felhívta a figyelmet arra, ami tulajdonképpen általános érvényű, ui. az ügyintézések során felszínre bukkannak a kitelepítettek életsorsa, küzdelmeik, meghurcoltatásuk minden nyomorúsága. A következő korreferátumot Sipos Andrásné a MOL Polgári Kori Osztályának helyettes vezetője tartotta meg. Beszámolójában elhangzott, hogy az osztályukon eddig mintegy 1000 megkeresést regisztráltak. Ebből hozzávetőlegesen 640 kérelemmel tudnak érdemben foglalkozni, a többit (iratháttér hiánya miatt) a Fővárosi Levéltárba, illetve a megyei levéltárakba irányítják. Így is 160 esetből csak tízet tudnak igazolni s úgy tűnik, hogy a kárpótlási törvény III. szakaszára vonatkozólag még kevesebb lesz a pozitív válaszok aránya. Bár minden fontosabb előkészületet megtettek már. így több, mint 100 000 adathordozó cédulát készítettek, melyek főbb adatait számítógépre is vitték. A MOL Jelenkori Gyűjteményének munkatársa Gerhárd Éva következett, aki a kárrendezési megkeresések egyik speciális ágát vázolta fel. Ez pedig a volt hadigondozottak és hadifoglyok kárrendezési kérdésköre. A megkereséseknél alapvető forrásként említette a Népjóléti és a Honvédelmi Minisztérium idevágó iratsorozatait és a HADRÖÁ központi irategyütteseit. Számottevő még a kutatás folyamán a debreceni hadifogolytábor iratanyaga. Ezen a területen is nagyon bonyolult az ügyintézés, mert a minisztériumon belül több osztályt érint egy-egy kutatási eset. Végül fontosnak tartotta megemlíteni a megyei levéltárakkal való eredményes kapcsolatfelvételt egyes kutatási esetéknél. A kárpótlással kapcsolatos utolsó beszámolót Alföldi Vilmától a MOL osztályvezetőjétől hallottuk. Beszédében felhívta a figyelmet azokra a gondokra, amelyekkel a saját területünkön valamennyien szembesültünk már. Nevezetesen a források egymásnak ellentmondó adatait és a segédletek kezelhetetlenségét említette. Sajnos az ügyfelek felületes adatismerete, felkészületlensége is hozzájárul a kutatások sikertelenségéhez. Tulajdonképpen az itt elhangzott beszámolók általános képeit adtak a levéltárak kárpótlással kapcsolatos munkájáról. De ami a legfontosabb, hogy megfelelően rá tudták hangolni a jelenlévőket az ezt követendő vitára, közös együtt gondolkodásra. Ez azoban elmaradt, valószínű, hogy szervezési hiba következtében. Helyette meg kellett hallgatnunk a közalkalmazottak törvényéről egy tájékoztatót. Ami tulajdonképpen más időpontban is elhangozhatott volna. Ráadásul ennek a témakörnek nem ez volt az egyetlen vitafóruma s nem is érinti egyelőre még olyan érzékenyen a levéltárakat, mint a kárpótlási törvény. Dr. Breznai Tibor a Fővárosi Munkaközvetítő munkatársa közel két órás előadásában gazdag tárházát vonultatta fel a törvény minden bizonnyal ellentmondásos és vitára okot adó alapeseteinek. S a kora délután folytatódó plénumon már nem volt idő a kárpótlással kapcsolatos tapasztalatok közös megvitatására. A délutáni tanácskozáson először a csődtörvény nyomán kialakult általános helyzet megvitatására és az egyesület ezzel kapcsolatos állásfoglalására tértünk át. Alföldi Vilma egyesületi titkár adott tájékoztatót a Magyar Levéltárosok Egyesülete azon törekvéséről, mely a csődtörvény okozta terheket igyekszik mérsékelni. A legtöbb vitát a törvény 53. szakasza váltotta ki. Csak emlékezte107