Levéltári Szemle, 42. (1992)

Levéltári Szemle, 42. (1992) 4. szám - DOKUMENTUM - Gergely Jenő: A Magyar Katolikus Püspöki Kar II. világháború utáni első értekezletének jegyzőkönyve: 1945. május 24. / 69–96. o.

vevők felsorolása szigorúan a rangsor szerint, titulusuk megjelölésével. Ugyancsak itt tüntetik fel a magukat kimentettek, illetve távollévők nevét is. A konferencia ugyancsak imával zárult, és a legépelt változatot két hitelesítő résztvevőnek kellett aláírnia. A püspöki konferencia a 11. Vatikáni Zsinatig nem képezett egyházi jogi személyt, tehát sokkal inkább tekinthető egyféle tanácskozó, konzultatív fórumnak, semmint az egész hazai egyházra kötelező döntéseket hozó testületnek. Állásfoglalásai tehát nem korlátozták a megyéspüspökök önállóságát, hanem azok e

9Vféle irányelvnek, az eljárás összehangolásának tekinthetők. (Különösen fontos kérdéseknél az a gyakorlat, hogy a tanácskozás megbízásából egyik tag megfogalmazza pásztorlevél formájában a közös álláspontot, és azt mint a grémium véleményét hozzák nyilvánosságra.) 1945 után lényegesen változtak a püspöki konferencia körülményei és funkciója is. Mi itt most csak az 1945—1948 közötti évekre térünk ki. Formális változás volt, hogy pl. a romos budai prímási palota helyett az első konferenciára Pesten, az Actio Catholica tanácstermében került sor. De ennél fontosabb, hogy Mindszenty József esztergomi érseki székfoglalása után gyökeresen szakított az évi kétszeri, tavaszi—őszi konferencia-menetrenddel. Amíg hivatalát gyakorolta, tehát a konferenciák dátumát nézve, 1945. október 17. — 2948. november 3. között 21 konferenciát tartott. Így 1946-ban négyet, 1941-ben hatot, és 1948-ban kilencet. Nyilván a súlyos döntések meghozatalához a prímás szükségesnek tartotta az ordinariusok hozzájárulását, illetve egyetértését. (Ezért sem szerencsés az 1945—1948 közötti egyházpolitikai harcot leszűkíteni a prímás személyére.) A tanácskozások azért is fontosakká váltak, mert a konferenciákból egyre gyakrabban adtak ki közös pásztorleveleket, amelyeket minden katolikus templomban felolvastak a hívők előtt, és szinte ez maradt az egyetlen hiteles kommunikációs csatorna a főpapok és a hívek között. A fegyveres harcok megszűnése után, 1945. május 24-én került sor Budapesten az első püspöki tanácskozásra. A körülmények valóban rendkívüliek voltak, s így ennek a konferenciának a jegyzőkönyve igen plasztikusan mutatja a főpásztorok véleményét az új rendszerről, s az egyház új helyzetéről. Amennyiben az egyes napirendi pontokhoz véleményt fűzünk, azt a jegyzetekben teszszük meg, mert ezek kizárólag tárgyi jellegűek. Magyarázatot kíván azonban a résztvevők, illetve a meg nem jelentek névsora. A súlyos helyzetben a magyar egyház legfőbb vezető nélkül tájékozódott. Serédi Jusztinián bíboros hercegprímás ugyanis 1945. március 29-én váratlanul elhunyt. így a rangban következő kalocsai érsek, Grősz József hívta össze — többek, így Mindszenty ekkor veszprémi püspök sürgetésére — a püspöki konferenciát, és azon elnökölt. A megjelent püspökök közül hárman — Mindszenty József veszprémi, Kovács Sándor szombathelyi és Hamvas Endre csanádi püspök — először vettek részt a konferencián. (Ugyanis kinevezésük, 1944. március közepe után már többé nem ült össze a konferencia.) Az esztergomi és a győri vakancia miatt onnan a káptalani helytartók jelentek meg. (Mint ismeretes, a győri püspök, báró Apor Vilmos a nagypénteken elszenvedett sebesülésébe húsvét hétfőn hált bele, amit részeg orosz katonáktól szenvedett el a nála menedéket kereső nők tisztaságának védelmében.) Az 1945 tavaszi konferencián nem vett részt Virág Ferenc pécsi püspök és Dudás Miklós hajdudorogi görögkatolikus megyéspüspök. A jegyzőkönyvből nem derül ki a távolmaradás oka, de ez Virág esetében valószínű magas életkorával és rossz egészségi állapotával magyarázható. Ugyancsak nem jelent meg a tábori püspök, Hász István sem, aki a háború végén a harcoló csapatokkal együtt hagyta el az országot, és nem is tért vissza. 70