Levéltári Szemle, 42. (1992)

Levéltári Szemle, 42. (1992) 4. szám - DOKUMENTUM - Gergely Jenő: A Magyar Katolikus Püspöki Kar II. világháború utáni első értekezletének jegyzőkönyve: 1945. május 24. / 69–96. o.

Bonyolultabb kérdés azoknak a megyéspüspököknek az esete, akiknek egyházmegyéje az 1938—1941 közötti területvisszacsatolások következtében tért vissza a magyar katolikus egyház kebelébe, vagy ekkor egészültek ki a Trianonban szelt egyházmegyék, egyházkormányzati részek (vikáriátusok, adminisztratúrák) ismét teljes egyházmegyékké. A Trianon utáni helyzetben a magyar kormány és a püspökök is az eredeti állapotok meghagyását szorgalmazták Rómában. Tehát ha a püspöki székhely és az egyházmegye nagyobb része a határokon kívül került, úgy a püspöki helynök (vikárius) révén való kormányzás volt a kívánatos az eredeti jogállás fenntartása érdekében. Róma nem is sietett, mert kétezer éves tapasztalat alapján tudta: az államhatárok viszonylag gyorsan változnak, az egyház pedig örök . .. így a Csehszlovákiához került rozsnyói és kassai püspökségek ittmaradt plébániáit egészen 1937-ig vikáriusok igazgatták. (Tehát a határon kívül rezideáló ordínárius általában plébánost rangú alattvalói.) Végül is 1937-ben döntött úgy a Szentszék, hogy a kassai és rozsnyói vikáriátusokból felállítja a kassai és rozsnyói apostoli kormányzóságot. A kormányzást az esztergomi érsekre bízta (akinek helynöke e tisztében Meszlényi Zoltán c. püspök lett). Ez az új egyházkormányzati alakulat azonban igen rövid életűnek bizonyult, mert az I. bécsi döntés értelmében visszakerült felvidéki részek a Trianon előtti kormányzat helyreállítását tették lehetségessé. (Ügy tűnik, hogy itt Rómának csak még egy év türelemre lett volna szüksége.) 1938-ban tehát megszűnt a fenti adminisztratúra, és ismét a magyar egyház részévé vált a kassai és rozsnyói püspökség. Az I. bécsi döntés után visszatért kassai püspökség megyéspüspöke Madarász István volt, akit a csehszlovák hatóságok 1945 elején kiutasítottak Kassáról. (Magyar területre, Hejcére költözött és itt hunyt el 1948-ban.) A hasonló sorsú rozsnyói püspökség (megyéspüspöke Bubnics Mihály) föpásztora, mint a jegyzőkönyvből is kitűnik, 1945. február 22-én hunyt el. (Itt tehát vakancia volt.) Szintén az L bécsi döntés, illetve a Kárpátalja 1939 tavaszi visszacsatolása után szűnt meg az eperjesi-munkácsi görög katolikus apostoli adminisztratúra, azaz a miskolci exarchátus, amelynek élén Papp Antal c. érsek állt. így 1939— 1944 között a munkácsi görögkatolikus püspökség is ide tartozott, élén Sztojka Sándor püspök állt, aki azonban 1943-ban elhunyt. Ettől kezdve az egyházmegyét a hajdudorogi püspök adminisztrálta. Még bonyolultabb volt a helyzet Erdélyben és a Partiumban. A nagyváradi egyházmegye itt maradt részéből csak 1929-ben szerveztek apostoli kormányzóságot, addig vikárius irányította. Az adminisztrátort (Lindenberger János kanonokot, akinek székhelye Debrecenben volt) csak 1942-ben váltotta fel Scheffler János szatmári püspök, most már mint a nagyváradi püspökség kormányzója. Ugyanez a helyzet a szatmári egyházmegye esetében is. Itt Trianontól 1929-ig ugyancsak vikárius működött, majd 1929-től ez is apostoli kormányzóság lett. Szatmárt 1938—1942 között az akkori kassai püspök, Madarász István kormányozta, míg 1942-ben a szatmári egyházmegye élére a pápa Scheffler János püspököt nevezte ki. A II. bécsi döntés értelmében visszatért erdélyi területeken a görögkatolikus román egyházban is változások álltak be. így ismét a magyarországi katolikus egyház részét képezte az egyébként Romániában (Dél-Erdélyben) maradt Gyulafehérvár—Fogarasi érseki tartomány átkerült három egyházmegyéje: a nagyváradi, a máramarosi és a Kolozsvár—szamosújvári görög szertartású román püspökség. A román görögkatolikus egyházfők 1941—1943 között esetenként megjelentek a magyar katolikus püspöki konferenciákon, de mindig is hangsúlyozták különállásukat. így azt kell megállapítanunk, hogy 1945 májusában a megkötött fegyverszüneti megállapodás értelmében visszaálltak Magyarország 1938 előtti állam71