Levéltári Szemle, 42. (1992)

Levéltári Szemle, 42. (1992) 4. szám - DOKUMENTUM - Ujváry Gábor: 'Magyarországi utazásom életem egyik legnagyobb élménye volt': Johann von Leers beszámolója 1942 szeptemberi magyarországi előadókörútjáról / 60–68. o.

A következő napon, szeptember 19-én Komáromon keresztül — melynek régi erődítményét és pompás Duna-hídját a vonatból tekinthettem meg — Érsekújvárra utaztam. Itt Kenngott bajtárs, Magyarország legöregebb nemzetiszocialistája fogadott. Igen behatóan mesélt a csehektől Magyarországhoz visszakerült város fejlődéséről. Szerinte a cseh közigazgatás sokkal szakszerűbb volt a magyarnál. A csehek nagy építkezésekbe fogtak, új iskolákat emeltek, s a németeknek is kiváló soruk volt alattuk. Lázas gazdasági tevékenységgel remek sárgabarack- és meggyültetvényeket létesítettek, melyeket a magyarok kisajátítottak és pusztulni hagyták. A németeket a cseh uralom idején kitüntetett bánásmódban részesítették, hiszen a csehek azon fáradoztak, hogy Dél-Szlovákiában — a Szudéta-vidékről való áttelepítéssel — a német lakosság arányszámát növeljék, s őket különböző kedvezmények által a magyarok ellen megnyerjék. Ezzel ellentétben a magyarok bizalmatlanok a németekkel szemben, és bár a bécsi döntés óta nem kísérleteznek a magyarosítással, mégis megbüntetik azokat a német származású katonákat, akik a hadseregben németül beszélgetnek egymással, és általánosságban is ingerli őket a németség bármilyen külsődleges megnyilvánulása. Kenngott szerint a zsidók befolyása még mindig roppant erős Magyarországon, igaz, hogy már csökkenőfélben van. Este népes körben tartottam nagy sikerű előadást, melyet szívélyes beszélgetés követett az Arany Oroszlán nevű régi szállodában, amely olyan otthonosnak tűnt, akárcsak egy százötven évvel ezelőtti, óriási mecklenburgi vendéglő. Másnap, szeptember 20-án pompás vasútvonalon utaztam Érsekújvárról Budapestre, ahol Greppmayer és Rechlin urak jöttek elém a pályaudvarra. Este Greppmayer úrral a budapesti NSDAP nagyszabású bajtársi estjén vettem részt. Esp

10 bajtárs, a Magyarországon élő birodalmi németek nemzetiszocialista pártszervezetének vezetője részletesen tájékoztatott a magyarországi helyzetről... Az Intézetben tartott előadásom rendkívüli tetszést aratott a nagy számú megjelent körében. Budapesten is föltűnt, hogy —• bár magyarországi kultúrmunkánk kétségtelenül sikeres — az olaszok a mienkénél sokkal jelentősebb pénzáldozattal és személyes kapcsolatokkal a lehető legnagyobb igyekezettel fáradoznak fölébünk kerekedni. Megállapíthattam: a népi németek problémáját fenyegetőnek érzik Magyarországon, és emiatt a magyarsághoz való viszonyunk kétségbeejtően elmérgesedett, ugyanakkor a romló életkörülményei ellen küzdő zsidóság, az egyház, valamint a legitimista nagybirtokosok ellenállásával is számolnunk kell. Szeptember 22-én Budapestről Kassára utaztam. A vonaton összeismerkedtem a Siemens Schuckert magyarországi vezérképviseletének megbízottjával, Vámossy Bélával. Nagy megvetéssel szólt a zsidókról és rendkívül nyíltan bírálta a magyarországi belpolitikai viszonyokat. Ügy vélte, hogy a rengeteg zsidó irányában mind a mai napig tanúsított türelem következtében Magyarország veszélyes helyzetbe került. „A mi Horthynkat — sajnos — sókkal szigorúbban ítéli meg a Führer, mint Antonescut" — állította. Hosszasan és élénken panaszkodott a magyarországi vallási iskolákra, melyek szerinte elhanyagolják a népművelést. Néki kellene fogni már végre a magyarság „modern néppé" formálásának. Mint mondta, a szentistváni korona romantikája „középkori blöff" csupán; Magyarország makacs revíziós politikája pedig jóval kevesebb sikert ér el a valóságban, mint azé a Bulgáriáé, amely sohasem követelte akkora konoksággal a határmódosításokat, és mégis sokkal többet kapott annál, amennyit valaha is várt. Vámossy szerint Magyarországon a népet valójában a földművesek képviselik, és a társadalomnak általuk van hathatós fölfrissülésre szüksége. Az volt róla a benyomásom, hogy nem különösebben képzett, de rendkívül mozgékony 63