Levéltári Szemle, 42. (1992)

Levéltári Szemle, 42. (1992) 4. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Szabó Miklós: Marosvásárhely levéltárának története 1848-ig / 50–59. o.

1780) korától az ügyiratok ijesztő sokasága halmozódott fel a város levéltárában. Ez pedig új feladatok elé állította a város vezetőségét: a levéltár őrzése, rendezése, lajstromozása halaszthatatlan kérdéssé vált. * * * A mezővárosi érvényesülés jogi alapjait biztosító adomány- és parancsleveleket, melyek a Maros-parti helység polgári jellegű lakosságának a hűbérurakkal folytatott csatározásának egy-egy sikeres fejezetét zárták le, az egész városi közösség féltve őrzött kincseként a közhatóság vezetője, a város bírája házánál tárolták, ahol tanácsház hiányában a helység törvényes ügyeit is intézték nemcsak a XV., hanem a XVII. század első évtizedeiben is.

36 A XVI. század második felében és a XVII. század elején, a nótáriusi hivatal állandósulásával a jegyző lett a levéltár hivatott őrzője.

37 A XVII. század közepére Marosvásárhely lakossága befejezte a vár építését, és „az több Erdély Országban leveo kulczios városoknak formáját, ususat, consuetudoját" követvén a várban „Tanáts-házat" épített, hogy a város hivatalos ügyletei intézésének, továbbá pénztárának és levéltárának állandó helye legyen. Az 1649. január l-jén tartott évi tanácsülés kimondta, hogy amint már többször végezte, most egyszer s mindenkorra leszögezi, hogy a bíró esküdt polgárait és a tanácsot ne a maga házához, hanem a maguk „monetajakon szerzett Varos-hazahoz" hivassa s ezentúl ott legyen minden „belső és titkos dolgoknak igazgatása".

38 Egy évvel később, 1650 január l-jén pedig intézkedett a tanács, hogy a tanácsház s az abban lévő „Conservatorium" — itt őrizték nemcsak a levéltárat, hanem a város bizonyos ingó javait is — kulcsai a bírónál, valamint négy tanácsbeli embernél álljanak, és azt csak az egész együttes jelenlétében lehessen kinyitni.

39 A Habsburg uralom idején a város közösségétől elvették a várat. Az ott épült házakat a tanácsházzal együtt az osztrák katonaság lerombolta, és kaszárnyákat épített helyükbe. Ezzel megfosztották mind a tanácsot és az esküdtek közösségét a hivatalos ügyek intézési helyétől, mind a levéltárat az állandó őrzési helyétől. Űj tanácsház csak az 1770-es években épült, amikor az „Archivum"-ot „rekeszes és fiókos thekákban" helyezték el.

40 Á XIX. század elején már tűzmentes helységben vas táblákkal felszerelt ajtók és ablakok védelme alatt őrizték a levéltárat. Annak külön raktárhelysége volt, míg a levéltárosnak külön dolgozószobája. Az okiratokat a raktárhelyiségben a falak mentén elhelyezett kilenc rekeszes és fiókos thekában tartották. A raktárhelyiséget a szomszédos „dolgozó archívum" szobán keresztül fűtötték. A raktár egyéb felszerelését egy lajtorjácska és néhány pad képezte. A levéltáros dolgozószobájában négy théka, két leveles láda és egy „stelási" (állvány) volt elhelyezve. Itt őrizték a tanács régi és új jegyzőkönyveit és a folyó irattárt; itt dolgozott a levéltáros, a jegyzőkönyvvezetők és az időszakonként felfogadott kisegítők.

41 * * * Nagyobb erdélyi városaink esetében, a nótáriusi hivatal állandósulásával már a XVI, század elején megjelentek a levéltári segédletek kezdetleges formái: az oklevelek közötti tájékozódás elősegítése céljából bizonyos jelzeteket, hátlapi jegyzeteket alkalmaztak. A XVI. század folyamán sor került a városi levéltárak kezdetleges rendezésére és az első levéltári lajstromkönyvek elkészítésére. Christian Pomarius (Baumgarten) rendezte majd lajstromozta először Beszterce, később Brassó, végül 1546—1547-ben — jegyzősége idején — Szeben levéltárát; Diósi Gergely nótárius 1582—1592 között végezte el ugyanazon munkálatokat Kolozsváron.

42 A Maros-parti városban a XV—

XVI. századi kiváltságleveleken az illetékes tudomásul vevő fél, a marosszéki protonótárius jegyzete mellett a város jegy53