Levéltári Szemle, 42. (1992)

Levéltári Szemle, 42. (1992) 4. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Szabó Miklós: Marosvásárhely levéltárának története 1848-ig / 50–59. o.

zője a levéltárban való tájékozódás elősegítése céljából az oklevél hátlapján megjelölte annak tárgyát.

43 A XVII. század első felében, miközben a városi közélet tovább rétegződött, és a levéltár tovább gyarapodott, sőt, azt már biztonságosabb helyen, a tanácsházban helyezték el, szükségszerűen vetődött fel annak rendezése és lajstromozása Marosvásárhelyen is. Ma már lehetetlen feleleveníteni az első rendezés és lajstromozás lefolyását és eredményeit, kimutatni annak pontos idejét. Csak az okleveleken fennmaradt hátlapi jegyzetekből, valamint a latin betűs jelzetekből következtethetünk arra. Annyi bizonyos, a XVII. század első felében hátlapi jelzetekkel látták el, és lajstromozták a XV—

XVI. századi, valamint a XVII. század eleji adomány-, kiváltság-, kegy-, beiktatási és oltalmi parancsleveleket. Napjainkig mintegy 20 oklevélen maradt fenn a lajstromozás nyoma. A lajstromkönyv azonban eleddig nem került elő. Az ismert jelzetek sorrendje a következő: A—1583, B—1581 (ez a jelzet utólag íródott egy kitörölt jelzet helyére), B—1607, C—1519, D—1531, E—1498, F— 1585, G—1559, G—1560, H—1519, K—1482, L—1560 (utólag G-re javítva, M— 1609, P—1507, P—1559, S—1531, T—1486, V—1616, W—1487, X—1609, Z—1487, DD—1592.

44 A jelzetekből arra következtethetünk, hogy mind ezeken, mind a lajstromkönyvben utólag változásokat eszközöltek. Talán idővel egyes oklevelek elkeveredtek a sokasodó iratanyagban, amikor meg előkerültek új jelzeteket kaptak. Űj jelzetet írtak azokra az oklevelekre is, amelyeken a régi elmosódott, és kiöl vashatatlanná vált. A jelzetek betűsoros egymásutániságából az is kiderül, hogy a lajstromozó megkísérelte követni a középkori levéltári rendezési szokásokat, és bizonyos tárgyi csoportosítást szándékozott végrehajtani. Erre bizonyság nemcsak az azonos jellegű szabadalmakra vonatkozó A—C, illetve G—L jelzetű csoportosítás, hanem főleg a G, illetve P jelzetek ismétlődése az évi 3 vásár tartására jogot biztosító adománylevél, illetve az 1507. évi peres ügyekre vonatkozó parancslevél eredetije és azok utólagos megerősítése esetében.

45 Nem ismervén a készített lajstromot, nem tudjuk pontosan kinek a nevéhez fűződik a vásárhelyi levéltár első rendezése és lajstromozása. Abból a tényből kiindulva, hogy a jelzetek csak XV—

XVI. századi és az 1607., 1609,, 1616. évekből származó okleveleken mutathatók ki, valamint a hátlapi jegyzetek és jelzetek betűinek sajátosságai alapján arra következtethetünk, hogy Marosvásárhely levéltárának első rendezése és lajstromozása Dési Horvát Péter nótárius nevéhez fűződik, aki hivatalát, többek között, a XVII. század negyvenes—ötvenes éveiben viselte.

46 Kétségtelen továbbá az is, hogy a Maros-parti város levéltárának rendezésére és lajstromozására századnyival — félszázadnyival később került sor mint Beszterce, Brassó, Szeben, illetve Kolozsvár esetében. A rendezés és lajstromozás ellenére az iratokat továbbra is minden rend nélkül helyezik el a levéltárba, és a XVII. század folyamán, valamint a következő században sem került sor igényesebb rendezésre és lajstromozásra. Sőt, a város jegyzőinek gondjára bízott iratokból tanúkihallgatások, fejedelmi leiratok, missilis levelek némelyikét jegyzőkönyvek hátlapjaként, fogalmazványok készítéséhez stb. használták, ami azok részbeni, vagy teljes megsemmisüléséhez vezetett.

47 A XVIII. század folyamán lényeges változás nem következett be a levéltár kezelésében, bár a nótárius! teendőket mindinkább két személy végezte. Még a folyó irattárt sem kezelték megfelelően. Az iratok az egyes hivatalokat viselő személyeknél maradtak gyakorta tiszti megbízatásuk lejárta után is. Az elhúzódó perek, ismétlődő határjárások, éwégi vagy hivatalátadáskor megejtett számadások alkalmával a levéltárból ideiglenesen kivett-kiadott iratokról nem vezettek nyilvántartást; azok sokszor nem is kerültek vissza a levéltárba. A sze54