Levéltári Szemle, 42. (1992)

Levéltári Szemle, 42. (1992) 4. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Szabó Miklós: Marosvásárhely levéltárának története 1848-ig / 50–59. o.

rába emelte ez alapvetően a már elnyert és gyakorolt előjogoknak és szabadalmaknak az utólagos megerősítését jelentette.

29 A XVI. század utolsó évtizedeiben és a XVII. század első felében bekövetkezett fejlődés nyomán tovább tágult a város önkormányzati szervének tevékenységi területe. A város belső ügyleteinek intézési módja, a tanács és magistratus működésében meghonosodott szokások rendszabályokká, törvénnyé erősödtek.

30 Növekedett a magistratus tisztségviselőinek száma (a város bíró, jegyző és hat esküdt polgár); új alhivatalnokok jelentek meg. A város jogszokásait, törvényeit, 1604-től a városkönyvbe (Leges seu Decreta Oppidi Székeli Vásárhelli...) írták be.

31 Ugyancsak abba jegyezték be a tanács fontosabb végzéseit, határozatait, a magistratus tagjainak és tisztségviselőinek eskümintáit, a nekik adott utasításokat stb.

32 A XVII. század elejétől, pontosabban 1606-tól jegyzőkönyvet vezettek a város törvénykezéséről, 1609-től a város földjeinek évenkénti felosztásáról; kimutatást készítettek a város kiadásairól, az adók, a vár építéséhez szükséges összegek kivetéséről, a város kiállította katonákról, a közösség malmainak évenkénti jövedelméről, a polgárok méz és viasz termeléséről stb.

33 Az önálló erdélyi fejedelemség megszűnését követő Habsburg uralom alatt Erdélyben is kiépült a modern ügyintézés és iratkezelés gyakorlata. A bevezetett közigazgatási és jogszolgáltatási reformok meghatározták a városi közélet, a városi önkormányzat alakulását s végeredményben a levéltárügy fejlődését is. A város tanácsa hatáskörét az 50 tagból álló esküdtek közössége (Quinquaginta Viratum), a magistratusét pedig a főbíróból és 11 tagból álló szenátus vette át. A városi közéletet tulajdonképpen a fő- és alhivatalok irányították. Ezek felépítése többször változott, mégpedig az 1736—1737., illetve 1763—1764. évi jogszolgáltatási és közigazgatási reformok nyomán, 1770-ben, amikor az archivariusi hivatalt létesítették, az 1785. évi Józsefi rendszer bevezetése, majd ennek 1790. évi eltörlése során. A főhivatalokat a szenátus tagjaiból választott főtisztek, míg az alhivatalokat az esküdtek közösségéből választott hivatalnokok vezettek. Ezek száma a XVIII—

XIX. század folyamán nem maradt azonos. 1790ben végül is 14 főtiszt (főbíró, 11 szenátor és a fő-, illetve aljegyző) és 42 alhivatalnok (az esküdtek közösségének jegyzője, szószólója — orátor —, városi ügyvéd, pénztárnok, levéltáros, árvák felügyelője, a szolgabírák, utca4tapitányok, szállásmester, erdők, hidak, határok felügyelői stb. intézte a város közügyeit.

34 Az önkormányzati szervek felépítése bár 1848-ig alapvetően változatlan maradt, ezek azonban egyre inkább a Bécs érdekeit érvényre juttató főkormányszék utasításainak végrehajtóivá váltak. így a jelzett reformok nyomán meghonosodott új ügyintézési gyakorlat szerint „termelték" az okiratokat: a magistratus (szenátus) törvénykezési jegyzőkönyveit (1742-től maradtak fenn), a .közigazgatási jegyzőkönyveket (protocollum politicum), melyek 1764-től ismertek. az esküdtek közösségének üléseiről vezetett jegyzőkönyveket (1767-től őrzik azokat), a város jövedelmi számadásait (1771-től), az ügyvédi jegyzőkönyveket (protocollum dictaturae), iktatókönyveket (1786-tól hiányosan, a XIX. század elejétől folyamatosan maradtak fenn), árvák összeírásait, a szolgabírói jegyzőkönyveket (1799-től), az iktatókönyvek tárgymutatóit stb. A modern ügyintézés megszabta mennyiségben gyarapodott a hivatalos levelezés, a központi hatalmi szervek (Főkormányszék, Országos Főbiztosság, Országos Főszámvevőség, Kincstartóság, Királyi Tábla stb.) rendeletei, utasításai, leiratai, a magistratus jelentéseinek, feliratainak, leveleinek fogalmazványai, az önkormányzati szervek előtt kötött szerződések, végrendeletek, vagyonleltárak, adóösszeírások, tanúkihallgatások, e szervekhez benyújtott kérések, peres iratok stb.

35 Kétségtelen, a XVIII. század elejétől, de különösen Mária Terézia (1740— 51!