Levéltári Szemle, 42. (1992)
Levéltári Szemle, 42. (1992) 4. szám - Ladányi Erzsébet: Az oppidum fogalom használata a középkori Magyarországon: az oppidumok jogélete / 3–12. o.
ficus Kanizsai Lászlónak is minden ius-át és iusticia-ját megszegte, s minden kárért és jogsérelemért elégtételt (rehabere) akar kapni Koch Mártontól, Zehetner Egyeddel semmi dolga nincs... A tanúságtétel — melynek kérését a soproni „iurati cives" is óhajtják — Zehetner Egyed ártatlanságára vonatkozik. A három csepregi cives nyilatkozata: „Istennek tartozó keresztény hitünkre és lelkiismeretünkre valljuk, hogy az elmondott minden dolog úgy történt, amint fentebb előadatott. Ennek bizonyságául kiadtuk jelen oklevelünket, alább rányomott saját pecséteink alatt. Ex oppido Chepreg...". Az előlapon három ovális alakú gyűrűspecsét töredékével. 28 Ez a három pecsét, melyet mint bizonyítást tevők használnak, nem azonos Csepreg pecsétjével. Ez a tény pedig arra a jogelvre hívja fel figyelmünket: a földesúr számára nem a testület, hanem néhány ott lakó tanúskodása szükséges s ez kötelezi a soproniakat is, és mivel az ügy Kanizsai László úr előtt kezdődött, érthető, hogy nem a jogi személyiség, hanem három oppidumában lakó cives pecsétje szükséges és elegendő. Más kérdés, hogy a három csepregi polgárnak gyűrűspecsétje van. Csepreg oppidum és lakóinak sokszínű tevékenységét mutatják az itt felsorolt adatok, valamint azok is, melyek az oklevéladás gyakorlatával való élést mutatják be. Ha ezektől eltekintenénk, nemcsak jogi személy mivoltuk jelentőségét hagynánk veszendőbe menni, hanem egyszersmind a paraszti világ és városi élet differenciáltságát, sokszínűségét is, melyet a közszabadság mind az Árpád-korban, mind a későbbi évszázadokban meghatározott, szabályozott. 29 Ez a fent említett urbárium még egy fontos jogi tényt rögzít, s ez pedig a Károly Róberttől kiváltságlevelet kapott Sárvárra vonatkozik. Sárvárra jellemző, hogy 1405-ben még szintén megkapja az ún. városi dekrétum egyik autentikus példányát a királytól. A 15. század folyamán magánúri kézre kerül, 1402-ben a Kanizsai családé, s az urbárium ennek ellenére világosan megírja: az adózása nem telkenként, hanem egy összegben történik: „Közösen fizetnek". Civitas. A korábbi, királytól nyert kiváltságuk nem ment veszendőbe, helyzetük a többi, az uradalomhoz tartozó településekhez képest tehát más! Az eladományozásuk megtörtént, de arról, hogy a király a kiváltságlevelet visszavonta volna, nem tudunk s ez egyben magyarázata ennek a más-voltnak. Az oppidumok vizsgálatánál egy másik jellegzetes tényre is rá kell irányítani a figyelmet, ez olyan szempont, mely véleményünk szerint eddig nem nyert megfelelő súlyt a kutatások, elemzések során: számos oppidumot libera civitasként is neveznek. Ilyen Kismarton (villa seu oppidum Zabomarton), melyet fallal vehet körül Kanizsai János özvegye. Ezt az oppidumot 1388-ban János esztergomi érsek tulajdonaként Zsigmond „libera sua civitas"-nák nevezi. Ennek a megnevezésnek, nem véletlen, hanem tudatos használatát igazolja, hogy létezik az az eljárás is, amellyel királyi vagy magánföldesúri oklevél az oppidumokat a libera civitas-ok közé vonja. 1412-ben a liptómegyei Verbice kapja meg ezt a rangot, s 1470-ben Mátyás király oklevele „eommunitas civitatis Wirbycza"-t említ. 30 Előzőié Rév „villa regalis seu oppidum" került királyi kiváltsággal „in numerum liberarum civitatum". 31 1429-ben Tarnóc, királyqi oklevelét még 1525-ben is megerősíti II. Lajos; 32 szintén 1429-ben Nagy Patak civitas, az oklevél vonatkozó része a következő: „... in coetum et numerum aliarum liberarum civitatum nostrarum .. Z' 33 Királyi adományként nyeri el Dengelegi Pongrác János erdélyi vajdának és testvérének oppiduma Tövis, melyet azonban nemcsak „in civitatem liberam" emel Mátyás oklevele, hanem a harmincadmentességen kívül azokat a kiváltságokat is adja Tövisnek „quibus aliae civitates liberae" élnek. 3Í Itt kell megemlítenünk két olyan oklevelet, melyet nem a király adott ki. Az egyik a jogtudó Vitéz János váradi püspöké, aki 1451-ben különös kegyben részesíti Belényest: „Primo quod ipsum oppidum Belenies in 9