Levéltári Szemle, 42. (1992)

Levéltári Szemle, 42. (1992) 4. szám - Ladányi Erzsébet: Az oppidum fogalom használata a középkori Magyarországon: az oppidumok jogélete / 3–12. o.

liberum opidum seu ut communiter uulgo dicitur in liberam civitatem praejecimus."

35 Belényes régtől fogva a váradi püspökség birtoka volt. A másik oklevelet Várday Lstván kalocsai érsek adja ki Kisvárda részére. Ebben közvetett formában ugyan, de hangsúlyozottan említi a libera civitas-t: ,,... judex ipsius oppidi per communitatem communiter et unanimi voluntate pro tempore electus, prout et in aliis liberis civitatibus et locis f acere solent.. ." Az oklevelet „circumspecti Johannes Kalmár, Benedictus Fwlo et Stephanus Jobag, jurati cives oppidi nostri Warda nostri accedentes in conspectum (in suorum) ac tocius communitatis eiusdem oppidi nominibus et in personis" panaszára és kérésére adja ki. Egyúttal szőíő vagy más adásvétel, örökség dolgában megengedi, hogy az ilyen ügyeket „litteris privilegialibus sub sigillo oppidi" adják ki, s ez azt jelenti, hogy Várday nemcsak libera civitas-sá emeli, hanem engedélyezi, hogy persona authenticaként élje a város az életét. Erről az oklevélről — melynek mását ilyen kifejtésben aligha találjuk meg magyar viszonylatban —• óhatatlanul II. Guy grófnak Clermont lakói részére adott oklevele adja meg magyarázatának kulcsát. II. Guy gróf Clermont universitas-ának megadja az universitast megillető jogokat: „tegyék meg azt, amit az universitas-nak meg kell tenni". A nagyműveltségű, jogban jártas bíboros ezzel az általa kiadott kiváltságlevéllel, korának legjobb, egyszersmind legkorszerűbb kiváltságlevelét adta ki Kisvárdának.

30 A főggőpecsétes oklevelek kiadása tehát nemcsak az ún. szabad királyi városok privilégiuma, és sokkal kevésbé áll az a vélemény, hogy a tárnoki váró* soké. Oklevéltani szempontból nagyon lényeges: az oppidumok a függőpecsétes oklevél kiadásának ugyanúgy gyakorlatában voltak, mint más városok. A szakirodalom eddig a libera civitas-ok közé való vétel jogi szempontból mérlegelhető eljárásának nem tulajdonított különösebb fontosságot. Ebben közrejátszhatott az is, hogy a királyi oklevelek a libera civitas-ok előjogaival bővítve foglalták írásba a vásártartás engedélyezését, csakhogy a libera civitas-t a törvények is említik. Zsigmondkori előzményektől eltekintve, V. Lászlónak 1454-ben kelt dekrétuma 9. tc.-ben olvasható szövegét idézzük: „Mind a mi magunk összes királyi és királynéi libera civitas-át, mind a despota úrét, és a Ciliéi grófét és a többi mágnásét valamint egész Szlavónia országunkat, amelyekből nem szoktunk kamara hasznát fizetni, az előbb mondott módon össze kell írni.. ."

37 Mátyás 1470. évi dekrétuma 4. te. „... mind a korona összes libera civitas-a, opiduma és királyi meg királynéi possessio és anyánké, az úrnőé, valamint a főpapoké, báróké és az ország bárki nemeséé ..." szól a tributum fizetés új szabályozásakor.

38 Ezekből a törvényekből is elsődlegesen az tűnik ki, hogy a libera civitas-i előjogok említése, ül. az „in numerum aliarum liberarum civitatum" vétel a korszak joggyakorlatának fontos eleme. A külföldi szakirodalom pontos meghatározást adott a libera civitas-ról. „A civitas libera-nak az uralkodótól elnyert, egyoldalúan visszavonható kiváltságlevele volt."

39 Magyarországon néhány esetben egyháztól és földesúrtól származó oklevél is betölthette ezt a fontos funkciót, melynek érvényessége aztán visszavonásáig tartott. Miben áll a libera civitas létének jelentősége Magyarországon? Először is meg kell állapítanunk, hogy a libera civitas-szá tevő formula maga is lényeges: „in coetum et in numerum" vétel. Ez a nemesítő okleveleknek is a leglényegesebb része, s ez a formula-rész mindig azt jelenti a nemesítő oklevelekben: a jogi helyzet megváltozik! A libera civitas-ról írottak további következménye: a magánurak kezére nemcsak a királytól zálogként vagy más módon kerülő királyi településeket, városokat nevezték libera civitas-nak, hanem azt is, ami lett 10