Levéltári Szemle, 42. (1992)

Levéltári Szemle, 42. (1992) 3. szám - HÍREK - Ortutay András: Simor János centenáriuma és a művészpártolás: Esztergom, 1992. május 21–22. / 100–102. o.

Simor János centenáriuma és a művészetpártolás Esztergom, 1992. május 21—22. A múlt évi három napos „Egyházak a változó világban" konferencia után idén tudatosan került egymás mellé a két tudományos konferencia Esztergomban. Május 21-én Simor János hercegprímás halálának centenáriumáról emlékeztek meg az általa építtetett prímási palotában, a Keresztény Múzeum gobelin termében. Másnap a Balassa Bálint Múzeumban a „Művészetpártolás, mecenatúra, közgyűjtemények Magyarországon" című konferenciára került sor. Simor János hercegprímás 1891. január 23-án halt meg Esztergomban. A megemlékezés 1992-re való átkerülését olyan nagy egyházi események magyarázzák, mint Mindszenty József temetése, II. János Pál pápa magyarországi látogatása. A május 21-i konferencia ünnepi köszöntőjét, megemlékezését mondó dr. Paskai László esztergomi érsek-prímás mellett jelen volt dr. Takács Nándor székesfehérvári püspök és a konferencia második felében elnöklő dr. Dékány Vilmos püspök is. Dr. Paskai László megnyitójában áttekintette az 1813-ban Székesfehérváron született Simor János életpályáját, beszélt sokrétű egyházi, politikusi, tudósi, tudománypártolói tevékenységéről. Már a megnyitó is felvázolta a XIX. század egyik legnagyobb főpapjának alakját, egyházi, emberi nagyságát. Sokirányú tevékenységének, érdeklődésének a részletesebb kifejtése a tudományos konferencia nyolc előadójára várt. Adriányi Gábor professzor (Simor érsek és a magyar egyházpolitika), aki az 1991-es konferencia egyik fő előadását is tartotta, a magyar egyházpolitikában játszott szerepéről beszélt. Simor János a kiegyezés évében lett esztergomi érsek, olyan időszakban, amikor a kiépülő magyar állam új feltételrendszereket teremtett a magyarországi egyházak számára. Simor János szakított a római katolikus egyház korábbi, a konzervatív politikai irányzatokat támogató magatartásával és a Deák Ferenc és Andrássy Gyula által képviselt politikai irányzatot támogatta, bár a katolikus autonómia körüli vitákban nem értett egyet az állami elképzelésekkel. Beké Margit (Simor érsek tudománypártolása és könyvgyűjteménye) a Prímási Levéltár igazgatója az érsek tudománypártolásáről és a külön érseki könyvtár megalapításáról beszélt. Simor János maga is több történelmi munka szerzője volt, de igen jelentős volt az, hogy felismerte a történelmi alapkutatások fontosságát, elindította az esztergomi főegyházmegyei oklevelek összegyűjtését és kiadását. A Magyar Tudományos Akadémia 1867-ben igazgató-tagjává választotta. Könyvtárát már változatos papi pályája korábbi időszakában elkezdte kialakítani, de végleges elhelyezésre a Prímási palotában került, s élete végéig tudatosan fejlesztette a nagyszerű gyűjteményt. Ladocsi Gáspár professzor (Simor érsek dogmatörténeti szerepe az I. Vatikáni zsinaton) az Érseki Hittudományi Főiskola tanára az 1869—1870-es I. Vatikáni Zsinaton játszott szerepéről beszélt. Simor fellépett a darwinizmus ellen, de a zsinat fő kérdésében, a pápai csalhatatlanság kimondása ügyében az ellenzék egyik vezetője volt. A pápai tanítói hivatal tévedhetetlenségénék kimondását nemcsak ő, hanem Haynald Lajos kalocsai érsek is ellenezte, az osztrák és német püspökök többségével együtt. A nyílt szakítást elkerülendő az ellenzéki 100