Levéltári Szemle, 42. (1992)
Levéltári Szemle, 42. (1992) 3. szám - HÍREK - Ortutay András: Simor János centenáriuma és a művészpártolás: Esztergom, 1992. május 21–22. / 100–102. o.
főpapok nem várták meg az utolsó szavazást, hazautaztak Rómából. Simor dogmatikai álláspontját Ladocsi Gáspár így fogalmazta meg: „éles elméjű, jól felkészült, konzervatív." Mészáros István professzor (Simor János és a katolikus iskolarendszer korszerűsítése) az 1867 utáni állami oktatáspolitikával kapcsolatos álláspontját vizsgálta. Eötvös József oktatási elképzeléseivel elvben egyetértett a hercegprímás, de szerette volna az egyházi iskolákat megőrizni, az állami népiskolát csak mint lehetőséget elfogadva. Trefort kultuszminiszter befolyásolási kísérleteit nagyvonalúan elhárította. Sokat tett a főegyházmegyei népiskolák fejlesztéséért, nagy anyagi áldozatokkal elsősorban a felvidéki, szlováklakta területek iskoláit támogatta. 1877-ben létrehozta az egyházmegyei tanfelügyelői rendszert, egységes tanrendet hozott létre, korszerűsítette a tanítóképzést. A tanácskozás második részében elsőként Cséfalvay Pál (a műgyűjtő és építtető prímás), a Keresztény Múzeum igazgatója tartotta meg előadását. A Simor János által gyűjtött festmények alapján, de naplójára is támaszkodva ízléséről, érdeklődéséről beszélt. A Keresztény Múzeum törzsanyagának kialakításában jelentős szerepet játszott, az hogy a barokk művészet kevéssé érdekelte, kortársai közül a nazarénus festőket támogatta. Az egyházfejedelem alakja mellett a művészeteket szerető, pártoló, gyűjteményét a köznek szánó embert is megismerhettük. A kor felfogásához képest a műemlékvédelem is fontos volt számára, az egykori vízivárosi jezsuita kolostor maradványait is beépítette új palotájába, bár a tervező teljes bontással szabad kezet szeretett volna kapni. Fülöp Éva Mária (Simor érsek gazdasága és a társadalom szolgálata), a Mezőgazdasági Múzeum munkatársának előadását Dóka Klára olvasta fel. A XIX. század második felének agrártörténeti, gazdasági fejlődése nélkül nehezen lehetne megértem, hogy milyen gazdasági alapjai voltak Simor sokirányú tevékenységének. Alig kutatott területtel foglalkozott az előadó, első eredményei is értékes, új adatokat tartalmaztak. A prímási birtok az 1853-as úrbéri pátens végrehajtása után 95 000 holdat tett ki, hét uradalomba szervezve kezelték. Egyéb teendői mellett a gazdasági kérdésekkel is naponta foglalkozott a hercegprímás. Az egyházi birtok célvagyon volt, elidegeníthetetlen, amely a sokrétű funkciókhoz kapcsolódott. Az utolsó előadó Farkas Gábor (Simor és Székesfehérvár), a Székesfehérvári Városi Levéltár igazgatója a szülővárossal való kapcsolatról rajzolt színes és plasztikus képet. A későbbi hercegprímás apja csizmadiamester volt, fiát a székesfehérvári, majd budai cisztereknél járatta gimnáziumba. Egész élete alatt megmaradt Simorban a szeretet mind családja, mind szülővárosa iránt. Legnagyobb építkezései időszakában 100 000 Ft-ot adott egy székesfehérvári árvaház alapítására. Az árvák, öregek, a nőnevelés ügye nemcsak székesfehérvári, de egész tevékenységét áthatotta. A konferencia szépszámú közönsége megtekinthette a Simor János emlékkiállítást a Keresztény Múzeum földszintjén. A bíboros-prímás köszöntője, a tudományos előadások, Cséfalvay Pál múzeumigazgató kiállítás ismertetője, maga a kiállítás egységes egésszé állt össze. Főpapot, tudóst, politikust, műgyűjtőt, szociálisan gondolkodó „embert" ismerhettek meg a konferencia és a kiállítás résztvevői. Azt a Simor Jánost, akit a tudományos konferencia ülését összefoglalva dr. Dékány Vilmos egyik saját gondolatával így jellemzett: komolyan vette „tegyünk, hassunk, alkossunk". A tudományos konferencia előkészítésében az Esztergomi Érsekség mellett Komárom-Esztergom megye önkormányzata és Esztergom város Képviselőtestülete vett részt. Május 22-én a Simor János pályáját is magába foglaló reformkor és a dualizmus időszakának művészetpártolási kérdéseivel foglalkozott a Kultsár István Társadalomtudományi és Kiadói Alapítvány, a Veszprémi Akadémiai Bizottság 101