Levéltári Szemle, 42. (1992)

Levéltári Szemle, 42. (1992) 3. szám - KILÁTÓ - Glück Jenő: A Csernovics–Vukovics levéltár / 76–82. o.

Lúgos eleste után Krassó megye déli része és a bányavidék elfoglalása a császáriak részéről majd három hónapig kudarcba fulladt. Ideiglenesen ugyan elfoglalták Boksát, de Resicával együtt csak december 25-én tudták birtokba venni. (AK 169, T 118—1—38, 40, 37, 33, 44, 3—49, 6—51, A-4—283, 5—200, 6—14). Maderspach Ferenc alezredes (1793—1849) jelentéseiből értesülhetünk Fe­hértemplom további ellenállásáról és ennek anyagi feltételei biztosításáról. (A-4—223/4, 234; 5—36, T 118—2—3/7, 9). Egy december 30-ikáról kelt jelentés szerint Versecen 4410, Fehértemplomnál 1903 fegyveres volt. (A-5—221). A te­mesvári őrség már októberben igyekezett Csákóvát elfoglalni, sőt a közigazga­tást is megszervezni. A kísérlet azonban ingatag lábakon állt. (A-4—253, 5—102, 756). Temesvártól nyugatra Vécsey és Damjanich csapatai álltak. Nagybecskere­ken 11 század és egy üteg állomásozott. E vidéken is több község (mint Gilád) birtoka váltakozott. (T 118—5—32, 28/9, 25, 105). Több beszámoló Nagy Sándor csapatainak tevékenységéről szól Nagy—Jécsa és Zsombolya vidékén. (A-5—17, 34/5, 37/5, 37/8, 27/8, 27/8, 134). Rákóczi őrnagy 302 fős csapata lefegyverezte Klopodiát. Ezeresen pedig Rózsa Sándor csapatának rablásai miatt járt el. Sipet, Kádár stb. elöljárói hű­séget fogadtak (A-5—118, 124, 135, 182). Kotzó Károly önkéntes csapata a zichy­falvi táborból indult ki (A-5—139, 140, 263). Windischgrátz támadásának visszaverésére a Honvédelmi Bizottmány az erők egyesítését határozta el. Intézkedés történt a resicai ágyúgyár Pestre szállítá­sára. A délvidék kiürítésére szóló parancs december 22-én érkezett meg Ver­séére és csakhamar megindult a csapatok elvonulása. A szerb felkelők előre­nyomulása folytán Knicsánin 1849. január 25-én már Szegedet is megadásra szólította fel (A-5—191, 293; 6—3, 15). E helyzet újabb szenvedést hozott a pol­gári lakosságnak, elsősorban a magyar menekülteknek. Január 23-án jelentet­ték, hogy Szeged tele van menekültekkel, sőt a helyi lakosság is távozni kez­dett. Ugyanakkor megjelentek a segíteni akarás példái is. Békés megye úgy dön­tött, hogy a debelácskaiak közül legalább 1000 főt befogadnak (A-6—5, 22; 4—40, T 118—3—60). A visszavonulással gyakorlatilag lezárul Vukovics kormánybiztosi működé­sének iratanyaga. Számos dokumentum maradt azonban emigrációs tevékenységével kapcso­latban. Világos után egy ideig Magyarországon rejtőzködött, feleségével azon­ban sikerült leveleznie (T 118—10—12). Később családjával, főképp Mária lá­nyával és Urményi nevű vejével levelezett. Családi ügyeken kívül többször po­litikai megjegyzéseket is tett. Megőrizték később megjelent emlékiratainak né­hány töredékét is (T 15Í—110/3; 118—4—1, MR 7162). Fontosabbak elvi kérdéseket tárgyaló írásai, elsősorban „Némely észrevétel B. Űr emlékiratára", amelyet minden valószínűség szerint Bálcescunak szánt (Párizs, 1851. március 17.) Ebben a románokkal történő megbékélés mellett fog­lal állást, a megoldást pedig a demokráciában, a nemzetiségi engedményekben és egy föderáció létrehozásában látja (AK-A 1885). Egy francia nyelvű fogal­mazványában „Magyarország összes nemzetiségeinek egyenlősége és testvéri­sége, valamint a román és magyar nemzet közötti legszorosabb szövetség" gon­dolatát védelmezi (uo.). Egy másik, 1851 júliusában készült anyaga azt hangoz­tatja, hogy a magyar forradalom kiterjesztette a szabadságot a nemzetiségekre is (T 118—7—11). Néhány dokumentum halálával illetve tevékenysége méltatásával foglalko­zik. Mindenesetre e levéltár jelentősége valójában csak a Csány levéltáréhoz hasonlítható. 82

Next

/
Oldalképek
Tartalom