Levéltári Szemle, 42. (1992)

Levéltári Szemle, 42. (1992) 3. szám - KILÁTÓ - Glück Jenő: A Csernovics–Vukovics levéltár / 76–82. o.

mán-bánsági határőrezredben. Itt a nemzeti kérdés a katonai előjogok elvesztésének félelmével és a császári tisztek agitáció jávai párosult, akik meghiúsították a képviselő-választást is. A rendelkezésünkre álló anyagból úgy látszik, hogy az ezred őszig lényegében mégis hozzájárult a Duna-vonal védelméhez (A-3—273, 279, 395, TI—16; 3—19, 13—18). Á legtöbb akta a Bánság délkeleti csücskében megerősödő hadműveletekről szól. A tét itt valójában a bányavidék volt. Asbóth őrnagy jelentésében kiemeli, hogy a bányászat mellett évente 600 000 (bécsi) miázsa lignitet termelnek ki és a mennyiség ugrásszerűen fog nőni. A bányászat 25 000 embert foglalkoztat, de közvetve az egész környék belőle él (AK-94). A hadi események július 12-én vettek újabb fordulatot, midőn a szerbek ö- és Üj-Moldovát elfoglalták. A megszállás azonban csak néhány napig tartott, mivel részben a szerbeket elvezényelték, másrészt Asbóth Őrnagy segítséget kapott. Bizonyos adatok arról szólnak, hogy a helybeli románok is a továbbiakban ellenállásra határozták el magukat (AK 102, 103, 106, A-3—188), T 118—1—8; 6—3—14). Ujabb fordulat augusztus közepén állt be. A Dunán átkelt szerbek több időleges sikert értek el, sőt a krassói Szuboticát is elfoglalták (T 118—3—251; 1—14, 15, 11, 20, 21). Versec és Fehértemplom ostroma is szerepel az okmányok között. Érdekes Niksics szerb vezér július 16-i hadibeszámolója, amely szerb szempontból elemzi a helyzetet. Vukovics nem ült fel Blomberg dagályos jelentéseinek, sem a temesvári főhadparancsnok semmitmondó biztosítékainak és igyekezett saját információs rendszerét kiépíteni. Egyik fő tudósítója Brankován Balázs volt (A-3—184, 277). Több jelentés részletezi a fehértemplomi harcokat. A bányaigazgató augusztus 19, 21 és 22-iki jelentései beszámolnak az ostrom okozta tűzvészről, amelyben 40 ház pusztult el. Augusztus 31-én kiemeli, hogy a legutolsó ütközetben Blomberg a dzsidásokat „a harcba résztvenni nem engedte", sőt „a Rukavina gyalogosokat... csakhamar visszaparancsolta" (A-3—390, 308, T 118— 1—Í8, 19, 23). A Duna-Tisza közti helyzetről a legtöbb akta a Futak környéki helyzetet ecseteli. Néhány beszámoló a Boka, Lagerdorf, Öbecse stb. körüli eseményeket mondja el (T 151—36, 45/47, 52, 96). Július 22-én Csernovics elkeseredéssel állapítja meg a polgárháború beálltát (T 151—62). Á szeptemberi harcokat illetően Zsám, Berliste, Szubotica környékéről mar radtak fenn jelentések, amelyek Krassó és Torontál megyék déli részét érintették. Ö-Moldva szintén újra belesodródott az eseményekbe (A-I—26; 4—24, 118, 120, 136/7). A császárhű tisztikar ellenséges magatartása miatt — Gorove István augusztus 30-iki levele szerint — kísérlet történt a Siskovics ezred eltávolítására Temesvárról. Végül a felváltást jelentő nemzetőrök nem mehettek be a várba. Blomberg ulánusai szeptember elsején kijelentették, hogy a határőrvidékre nem hatolnak be. Ezután elvonultak és részben az aradi várban, részben Űj aradon helyezkedtek el (B-53, A-4—180, T 118—3—28). Valójában az ellenforradalomhoz csatlakozó aradi várparancsnok segítségére mentek, aki a nemzetőröket kiutasította az erődítményből. Az aradi alispán már szeptember 22-én figyelmeztetett az ott folyó üzelmekre és megakadályozta 14 000 ágyúgolyó bevitelét a várba (T 118—3—28, A-4—157). Karánsebesről szeptember 27-én közölték az ottani határőrezred vezetőinek pálfordulását, majd a lugosi alispán jelentette, hogy két századot Temesvárra indítottak az őrség megerősítésére (AK 176, A-4—214). Az adott körülmények arra késztették a magyar kormányt, hogy megkezdje az ujoncozást. Arad megye november 12-iki jelentésében hírt adott arról, hogy az előírt 1800 újoncot kiállította. Ez azonban nem ment mindenütt simán, mi80