Levéltári Szemle, 42. (1992)

Levéltári Szemle, 42. (1992) 3. szám - KILÁTÓ - Glück Jenő: A Csernovics–Vukovics levéltár / 76–82. o.

bői fény derült a szerb mozgalom kezdeteire. Június 6-án a szentmihályi tábor már ezer főre szaporodott. Bevonultak Titelbe, ahol a csaj kasok csatlakoztak hozzájuk. Nemsokára létrejött a tábor Perlaszon és Szenttamáson. A péterváradi főparancsnok szerint a szerb-bánáti határőrezred egésze csatlakozott a felkeléshez. Megérkeztek az első hírek a szerbiai segítségről is (MR 5827—5831, 5836, A—3—115, 125, 227, 4, 7, T 118—5—6). Június utolsó tizedében Fehértemplom Versec és Oravica környéke harci területté vált. A bánsági megyék alispánjai, valamint Gránzenstein Gusztáv bányaigazgató ecsetelte a stratégiai helyzetet és segítséget sürgetett. Krassó alispánja kiemelte a fehértemplomi „német és oláh ajkú polgárok együttműködését" (A—1—87; 3—8, 9, 113, T 118—1—1, 102). Á magyar kormány beavatkozásra utasította a főhadparancsnokságokat, amelyek engedelmeskedtek — félszívvel. Blomberg ezredes, majd Bechtold tábornok dagályos jelentésekben ecsetelték tevékenységüket annál is inkább, mivel Mészáros hadügyminiszter megtiltotta a királyi biztosoknak, hogy ellenparancsokat adjanak (T 151—20, A—3—163). A hiányzó, illetve megbízhatatlan katonaság kiegészítésére a nemzetőrség felvonultatását határozták el. Szemere június 10-én úgy vélekedett, hogy a magyarok és németek felfegyverzésének a románok megnyerésével kell párosulnia (Ak—58). Valójában még a hadműveletek megindulása előtt sem volt könnyű feladat a nemzetőrség szervezése, főképpen a bányavidéken. Asbóth őrnagy végül létrehozott ott egy 1327 főnyi nemzetőrséget, azonban csak 234 fő rendelkezett szuronyos puskával (A—1—33, 47; 3—73, 232/234). A Torontál megyei, jórészt szerb lakosságú Varjason Csernovics karhatalmat alkalmazott. Valkány kezdetben szintén megtagadta a szolgálatot. Sikert értek el Dettán és Csákován az utóbbiak azonban augusztus végén már csak vonakodva engedelmeskedtek. Temesváron a tisztújítás miatt Bajzáth őrnagy vezetésével a toborzás késlekedett, végül azonban komoly áldozatokat vállaltak (MR 5854, 5852, A—3—327, 328, 112, T 117—5—4, 12). Arad, Dimitrie Haica helyettes polgármester vezetésével, július 22-én ezer nemzetőrt indított el és tüzérséget is biztosított (A—3— 10, 218, 269, 235/36, 296, 306, 356, MR 5857). Biharból júliusban és augusztusban indítottak útnak nemzetőröket (A—3—29, 139, 323, 17, 357). Június 9-én Szegedről jelentették a szervezés eredményét (A—1—97). Békés megye a délvidéki tábor egyik alapelemét biztosította (A—3—21). Csernovics Péterváradon a várban ütötte fel székhelyét és július 15-én utasította Bács megyét 600 nemzetőr kiállítására (T 151—41). Újvidéken július közepén csupán a nemzetőrség összeírásánál tartottak (T 151—54), Krassó saját határai védelmére szorítkozott (A—3—195). Vukovics az erdélyi határőrezredektől is segítséget remélt. Az orláti román ezrednél küldötte kitérő választ kapott. Naszódról viszont értesült két zászlóalj elindításáról; ezek azonban megérkezésük után nem voltak hajlandók tűzbe menni; tömegesen útban voltak a lelkes székely határőrök. Békés alispánja már július 30-án megszervezte egy zászlóalj továbbszállítását (Ak—43, A—3—211, 385/6). Az iratanyag tükrözi a hadianyag előteremtésére irányuló erőfeszítéseket. Temesváron 15 lőszert árusító boltot ellenőrzés alá helyeztek és nagyobb lőszermennyiséget biztosítottak a nemzetőrségnek (A—3—100; 1—22). Aradon mozgósították a fegyverkovácsokat és július 31-ig 700 fegyvert készítettek. Oravicán a puskák kijavítása folyt. A temesvári arzenálból nehezen adtak ki fegyvereket, Vukovics legalább a kiselejtezett puskák csöveit akarta megszerezni teljes számban (A—1—73; 3—213, 300). A harci tevékenység pénzügyi fedezetére egyedül a katonaságnak szeptember 27-ig 140 760 forintot folyósítottak a polgári pénztárakból. A nemzetőrség 78