Levéltári Szemle, 42. (1992)

Levéltári Szemle, 42. (1992) 3. szám - Kisfaludy Katalin: Vagyonnyilvántartások a pénzügyigazgatási fondokban / 48–51. o.

lét és leltározását.

12 Az ingóságokat a pénzügy igazgatósági székhelyekre szállították, ott leltározták és raktározták. A nemesfémeket, műtárgyakat, szőnyegeket, valamint a textilt, bőrt, iparcikkeket a többi holmitól elkülönítve vették leltárba. A kézpénzt és értékpapírokat a postatakarékokban, az eredeti tulajdonos nevére letétbe kellett helyezni, megjegyezve, hogy az eredeti tulajdonos zsidó. Ezekről az értékekről külön nyilvántartást kellett vezetni. A nyilvántartás egy példányát a pénzügyigazgató, egyet pedig a Pénzügyminisztérium őrzött. Ez a pénzügyminiszteri rendelet írta elő azt is, hogy a nemesfémeket, műtárgyakat, szőnyegeket Budapestre kell szállíttatni, „raktározási jegyzék" kíséretében, amelynek másolatát szintén a Pénzügyminisztériumba is el kellett küldeni. A „raktározási jegyzékben" az eredeti vagyonleltár sorszáma és az eredeti tulajdonos neve is szerepelt. A műtárgyak leltározását az 1830/1944. ME. sz. rendelettel kinevezett kormánybiztos megbízottja vagy a Szépművészeti Múzeum kiküldöttje végezte. A 147 379/1944. VI. PM. sz. rendelet

13 előírta, hogy a kereskedelmi, ipari vállalatok nyersanyag- és árukészletétől, üzleti vagy üzemi berendezésétől eltekintve a „zsidók elhagyott vagyontárgyait" négy példányban készítendő leltár kíséretében, a pénzügyigazgató „szoros zár alá" veszi. Nem készítettek leltárt az olyan üzemekről, vállalatokról, ahova „vállalatvezetőket már kineveztek". A 212 600/1944. III. A. 1. FM. sz. rendelet

14 úgy intézkedett, hogy a mezőgazdasági felszereléseket, az állatállományt a pénzügyőrség leltározza. A leltárakat a területileg illetékes m. kir. gazdasági felügyelőség őrizetében kellett elhelyezni. Az ilyen javakat, a földtulajdont is beleértve, csak a pénzügyigazgatóság engedélyével lehetett eladni. Zárgondnokot vagy vállalatvezetőt a m. kir. gazdasági felügyelőség nevezett ki. Mindezekből az következik, hogy az elhurcolt zsidók hátrahagyott javairól (ingó, ingatlan, kézpénz), az eredeti tulajdonos nevére szóló leltár a pénzügyigazgatóságok irattáraiba került. A pénzügyigazgató volt személyesen felelős ezek megőrzéséért. A Budapestvidéki Pénzügyigazgatóságban az elnöki ügyosztály külön kezelt sorozatában találhatóak 1945 előtt ezek a vagyonleltárak. A földek, mezőgazdasági felszerelések vagyonkimutatásai a m. kir. gazdasági felügyelőségeknél inkább föllelhetőek, bár a tulajdonosváltozás a pénzügyigazgatóságnál is nyomon követhető. 1945 után az elhagyott javak ügyosztálya a vagyonkimutatások elsőrangú lelőhelye, mert a zsidó vagyontárgyakat is elhagyott javakként kezelték. Ha viszont az ilyeneket gondnokság alá vonták, az árvaszékek és jogutódaik irataiban lehet eredményes a keresés. II. Népbírósági ítélettel elkobzott vagyon Ezek nyilvántartását, illetve magának az eljárásnak a lefolytatását az 1170/1946. PM. sz. rendelet

15 utalta a pénzügyigazgatóságok hatáskörébe. Elrendelte, hogy ezeket a nyilvántartásokat külön kell iktatni és a többitől elkülönítve kell kezelni, az elnöki ügyosztály kebelén belül. A pénzügyigazgatóság feladata volt az ítélet kézhezvétele után kinyomozni az illető vagyonát, azt zár alá helyeztette, leltárt készített, külön az ingatlanokról és külön az elkobzás alá nem eső vagyonrészről, az értékpapírokról, nemesfémekről. Ha elkobzott vállalatról volt szó, nyolc napon belül köteles volt vállalatvezetőt kirendelni, az ingatlant pedig az államkincstár javára telekkönyveztetni. Ha az ingatlant korábban már felosztották, akkor az új tulajdonos került a tulajdoni lapra.

16 50