Levéltári Szemle, 42. (1992)

Levéltári Szemle, 42. (1992) 3. szám - Bikki István: Folyamatosság és átalakulás a szakigazgatás szervezetrendszerében és a jogban Magyarországon, 1945–1949 / 41–47. o.

A régi jogi normák egy jelentős részének továbbélése és alkalmazása az 1944—1949 közötti időszakban, sőt még később is, nem azt jelentette, hogy az új társadalmi, politikai, gazdasági viszonyok saját vetületükként nem hozták létre jogi normáikat, hanem azt, hogy a régi jogi normák egy része a megváltozott körülmények között alkalmazható volt. Anélkül, hogy túlhaladottnak, elavultnak kellett volna tekinteni. A régi jogalkotók által szabályozott kérdések új környezetükben elvesztve esetleges múltbéli politikai-ideológiai tartalmukat, sokszor probléma nélkül álltak a kialakuló új jogrend szolgálatába. Egyidejűleg a népi demokratikus rendszer megerősödése egyre inkább lehetetlenné tette az örökölt és használt jogi normák régi politikai-ideológiai beidegződések alapján való alkalmazását. Ha jogfolytonosságról nem is beszélhetünk, mert a jogalkotó hatalomban jelentős változás következett be, de a jog egy részének folyamatosságáról feltétlenül szó van. Az új jogalkotók nemcsak azért nem alkottak minden területen új szabályokat, mert nem volt erre lehetőség, hanem azért, mert a régi jog egy részét szinte minden problémától mentesen be tudták integrálni a kialakuló új jogrendbe. A jog egy részének folyamatossága azonban nemcsak a jog viszonylagos önállóságának, önfejlődésének volt köszönhető, hanem annak a folyamatosságnak is, amely a magyar gazdaság fejlődésében megnyilvánult 1945 előtt és után.

9 Így tehát a régi jog egy része a gazdasági folyamatokban meglévő kontinuitást is tükrözve épült be az új jogrendszer építményébe. 3. Folyamatosság és átalakulás a szakigazgatás szervezetrendszerében Az (1944) 1945—1949 közötti szakigazgatás vizsgálatánál 1263 szerv adatait használtam fel.

i0 A csoportosítás megkönnyítésére négy alapkategóriát állítottam fel, amelyekhez számszerűen társítva az adatokat, megállapítható a folyamatosság és az átalakulás egymáshoz való száma és aránya a korszak közigazgatásának szervezetrendszerében. A négy alapkategória: 1. az 1945 előtt létrejött, de 1949 után is működő szervek (>1945—1949<); 2. az 1945 előtt létrejött, de legkésőbb 1949-ben megszűnt szervek (>1945—1949 ); 3. az 1945—1949 között működött szervek (1945—1949); 4. az 1945 és 1949 között keletkezett, de 1949 után is működő szervek ( 1945—1949<). A szervezetrendszer átalakulását jobban érzékelhetővé teszi az, hogy a számcsoportokat nem ömlesztve, hanem éves-bontásban közlöm. Ezen adatokat jól egészíti ki az 1945—1949 közötti, az egész korszakot átfogó, összegező adatsor. A könnyebb áttekinthetőséget segíti az adatok grafikus ábrázolása, valamint az, hogy nemcsak összesített adatok, hanem ágazatcsoportok szerinti adatok is ismertetésre kerülnek. A minisztériumok alárendelt szerveik nélkül külön vizsgálat tárgyát is képezték. Az így kialakított csoportok: 1. minisztériumok; 2. miniszterelnökség; 3. politikai tárcák; 4. gazdaságpolitikai szervek; 5. gazdasági tárcák; 6. kulturális, oktatási, szociálpolitikai és tudományos szervek csoportja. (A részletes adatokat lásd a mellékletben.) Az 1944. december 22-én létrejött Ideiglenes Nemzeti Kormányt alkotó minisztériumok között szinte nem volt új a Lakatos-kormány irányítása alatt álló minisztériumokhoz képest.

11 A hagyományok és a hasonló feladatok, körülmények hasonló szervezetet reprodukáltak, kivéve a népjóléti tárcát. Bár ez feladatkörét tekintve az 1932-ben megszüntetett Népjóléti és Munkaügyi Minisztérium jogutódjának tekinthető. Az új tárcák létrehozása elsősorban pártpolitikai érdekeknek, a koalíciós küzdelmeknek rendelődtek alá. Így jött létre 1945 májusában az Újjáépítési Mi44