Levéltári Szemle, 42. (1992)

Levéltári Szemle, 42. (1992) 3. szám - Bikki István: Folyamatosság és átalakulás a szakigazgatás szervezetrendszerében és a jogban Magyarországon, 1945–1949 / 41–47. o.

nisztérium, s vált szét Kereskedelem- és Szövetkezetügyi Minisztériummá és önálló Közlekedési Minisztériummá a Kereskedelem- és Közlekedésügyi Minisztérium, vagy jött létre a Tájékoztatásügyi Minisztérium. Az FKGP-nak a gazdaságra való csökkenő hatására mutat az Újjáépítési Minisztérium átszervezése Építés- és Közmunkaügyi Minisztériummá 1946 októberében. A ikoalíciós szempontból feleslegessé vált Tájékoztatásügyi Minisztériumot 1948 elején szüntetik meg, s ekkor szűnt meg a közellátásügyi tárca is. A szovjet államszervezeti modellnek megfelelő, igen erőteljes átszervezésekre 1949 nyarán került sor. Ekkor jött létre a Bel-, illetve a Külkereskedelmi Minisztérium, a Könnyű- és a Nehézipari Minisztérium. A Közlekedés- és Postaügyi és az Építésügyi Minisztérium létrejötte sem névváltozást takart. - Az 1. ábrán látható adatok azt mutatják, hogy 1945-ben még 10 olyan minisztérium (a minisztériumok több mint 66%-a) működött, amelynek volt 1945 előtti államszervezetben is név szerinti megfelelője. Ez 1949-re úgy módosult, az 1945 után létrejött minisztériumok már több mint 56%-ot tettek ki. Az áttörés az 1949 júniusi átszervezések után történt meg. A miniszterelnökség alárendeltségében működő szerveknél (2. ábra) már 1946-ban a „népi demokratikus" korszakban létrehozott szervek voltak többségben (kb. 71%-kal). Az arányok eltolódása a nagy számban létrehozott új szerveknek volt köszönhető. A politikai tárcák (belügy, honvédelem, igazságügy, külügy) fontosságára utal az, hogy alárendeltségükben már 1945-ben majd 46%-os volt az új szervek aránya, majd 1946-ban ez 57%-ra módosult. 1949-ben az új szervek tették ki az összes szerv 70%-át. (3. ábra) A gazdaságpolitikai szervek kategóriájába soroltam a Gazdasági Főtanácsot, a Központi Statisztikai Hivatalt, a Népgazdasági Tanácsot és az Országos Tervhivatalt. A gazdasági tárcáktól való elkülönítést a kormányzati tevékenységhez való direktebb kötődés indokolja. Az új szervek ezen a területen már 1946-ban többségbe kerülnek (60%); 1949-ben a gazdaságirányítás új szerveinek túlsúlya már nem is kíván magyarázatot (kb. 96%) (4. ábra). A gazdasági tárcák címszó alatt (5. ábra) szerepelnek az összes többi gazdasági tárca alárendeltségében működött szervek. Az 1945 után létrehozott szervek aránya már 1946-ban több mint 50%-os. A kulturális igazgatás új szerveinek aránya csak 1948-ban emelkedik 50% fölé. (6. ábra) A gazdaságban végbemenő minőségi változások után feltehetőleg ekkor vált először lehetővé a kommunista párt számára elképzeléseinek szervezeti megvalósítására a kulturális igazgatás területén. Az 1—6. ábrák adatai alapján készült 7. ábrán szereplő összegező adatok egyértelműen azt bizonyítják, hogy a közigazgatás szervezetrendszerének nagy részében már 1946-ban az új fejlődési szakaszban létrejött és nem az 1944 decembere előtt működött szervek alkották a többséget. Persze igazán megalapozott következtetéseket csak akkor lehetne alkotni, ha rendelkezésre állna a korszak tiszti címtára. Úgy nemcsak egyfajta számszerű változásokra, hanem direkt minőségi változásokra is könnyebben lehetne következtetni. A számszerű adatokból azért az egyértelműen megállapítható a politikai-történeti események ismeretében, hogyan alakult át a közigazgatás szervezetrendszere az 1945 előtt létrehozott szervezetrendszer lebontásával a népi demokratikus rendszer államszervezetévé, s ezen belül miként alakult át ún. a munkás—paraszt demokratikus diktatúra közigazgatása a proletárdiktatúra államszervezetévé. 45