Levéltári Szemle, 42. (1992)

Levéltári Szemle, 42. (1992) 3. szám - Karády Viktor: Egyetemi antiszemitizmus és érvényesülési kényszerpályák: magyar-zsidó diákság a nyugat-európai főiskolákon a numerus clausus alatt / 21–40. o.

JEGYZETEK 1 Lásd többek között Ránki György, Az 1939-es budapesti választások, In: Mozgásterek, kényszerpályák, Budapest, Magvető, 1983, 385—423. oldal; Kelet-középeurópa második világháborús történeti irodalmának kérdései ugyanott, 424—474. oldal. A Ránki György főszerkesztésével megjelent Magyarország története, 1918/19— 1919/1945 című kötet (Budapest, Magvető, 1978) már egy évtizeddel ezelőtt árnyaltan tárgyalta a fasizálódás problémakörét. Ezen a téren a legjobb összefoglalást a fent idézett Magyarország története kötet bibliográfiája nyújtja, nevezetesen a társadalom szerkezetre vonatkozó részben (II. kötet, 1325—1330. oldal) és „Az ellenforradalmi rendszer politikai ideológiájának átalakulása és új szerkezete" című fejezetre utaló részben (i. m. 1331—1332. oldal). 2 Lásd N. Szegvári Katalin legújabb munkáját: Numerus clausus rendelkezések az ellenforradalmi Magyarországon. A zsidó és nőhallgatók felvételéről, Budapest, Akadémiai, 1988. Fontos monográfia még Ladányi Andor, Az egyetemi ifjúság az ellenforradalom első éveiben (1919—1921) Budapest, Akadémiai, 1979. Magát a numerus clausus törvény hatását az országon belüli iskolázottsági egyenlőtlenségek alakulására Kemény Istvánnal közös munkánkban igyekeztünk megvilágítani: Antisémitime universitaire et concurrence de classe, In: Actes de la Recherche en Sciences Sociales, n° 34, septembre 1980, 67—96. oldal. 3 Lásd Hanák Péter (szerk.), Zsidókérdés, asszimiláció, antiszemitizmus. Tanulmányok a zsidókérdésről a huszadik századi Magyarországon. Budapest, Gondolat, 1984; Problems of Jewish Assimilation in Austria—Hungary in the Nineteenth and the Twentieth Centuries In: P. Thane et al., (ed.), The Power of the Pást Cambridge, Cambridge University Press, 1984, 235—250. o. 4 Ez tűnik ki a bécsi egyetemen tanuló magyar diákság társadalmi összetételének vizsgálatára vonatkozó kutatásomból. Lásd Funktionswandel der österreichischen Hochschulen in der Ausbildung der ungarischen Fachintelligenz vor und nach dem I. Weltkrieg In: V. Karady, W. Mitter (ed.), Bildungswesen und Sozialstruktur in Mitteleuropa im 19. und 20. Jahrhundert, Köln, Wien, Böhlau Verlag, 1990, 177—207. oldal. 5 Az országhatárokon kívül tanuló magyar diákok többsége a világháború előtt — bár idővel csökkenő arányban — Bécsben nyert képzést. 1881/2-ben a bécsi főiskolák részesedése e téren még 73% volt, 1890/91-ben 65%, 1899/1900-ban 54%, 1909/ 10-ben 37%. (A Magyar statisztikai évkönyvek adataiból számított arányok.) A külföldön tanulók számszerű összehasonlítására országok szerint lásd az előző jegyzetben idézett munkám 1. táblázatát. 6 A háború utáni túliskolázási hullámnak strukturális és konjunkturális okai voltak. Az előbbiek közé tartozott a háború alatt megerősödő elnőiesedés, a középiskolai képzés történelmi felfutása (mely az érettségizettek korspecifikus arányával mérhető) és az, hogy a trianoni ország a korábbi területnek az iskolázottsági tényezők szempontjából is legfejlettebb régióit tartotta meg. Az utóbbiak közé számíthatjuk a harctérről visszaözönlő s addig a továbbtanulástól mesterségesen viszszatartott (bár a vérveszteség által megtizedelt) érettségizett évfolyamok jelentkezését a főiskolákon s az értelmiségi munkanélküliség által paradox módon felerősödő kompenzatív túliskolázási hajlamot. Ezekre nézve lásd fentebb idézett Kemény Istvánnal közös cikkünket (főleg a munka 80—83. oldalait). 7 A magyar asszimiláció elleni disszimilációs magatartást a több olyan nemzetiséghez tartozó diákcsoportjának túlképviseltetettségében érhetjük tetten a bécsi tudományegyetemen, akik a budapesti (s hozzájuk területileg közelebb eső) főiskolákon alig szerepeltek, így az erdélyi szászoknál, a magyarországi szerbeknél, románoknál és horvátoknál. Lásd erre nézve a 4. jegyzetben idézett idevágó munkám 3. táblázatának elemzését. 8 A trianoni Magyarország a korábbi főiskolai hálózatból csak egy jogi (Nagyvárad) és egy mezőgazdasági (Kassa) akadémiát vesztett el, ha eltekintünk néhány helyi rekrutációjú papképző intézménytől. Az elszakított országrészek többi főiskoláját (így a Selmecbányái bánya- és erdőmérnöki főiskolát, az eperjesi jogakadémiát, a kolozsvári és a pozsonyi egyetemet stb.) repatriálták. 9 A számítások alapját képező adatokat lásd Kovács Alajos cikkében, Magyarországi zsidó hallgatók a hazai és külföldi főiskolákon In: Magyar statisztikai szemle 1938, II., 9., 898. oldal. 10 Az 1919/20-as évtől eltekintve (mikor is az ellenforradalmi terror körülményei között csak 5,9% volt a zsidó hallgatók száma) a numerus clausus tényleges érvényességének első öt évében a hazai diákságnak 12,7%-a volt zsidó, szemben a törvény 6%-os előírásával. Ha a fővárosban szigorúan érvényesültek a zárt.számok (1923/24-ben csak 4,3% volt a zsidó hallgatók aránya az e téren igen militáns or37