Levéltári Szemle, 42. (1992)

Levéltári Szemle, 42. (1992) 3. szám - Karády Viktor: Egyetemi antiszemitizmus és érvényesülési kényszerpályák: magyar-zsidó diákság a nyugat-európai főiskolákon a numerus clausus alatt / 21–40. o.

vosi karon), a vidéken ez nem így volt. 1923/24-ben például a zsidó hallgatók aránya az orvosi karokon mindenütt meghaladta az előírt dupláját (Szegeden 17%, Debrecenben 12%, Pécsett 59%). N. Szegvári Katalin; i. m. 138—139. oldal. A korabeli adatok pontos felmérésére és a numerus clausus egyenlőtlen végrehajtására vonatkozó polémiára nézve lásd Haller István: Harc a numerus clausus körül. Budapest, Pallas, 1926, 138—151. aldal. 11 Részletesebb kutatási eredmények a vallássajátos iskolázottságra nézve — melyek a felekezetek eltérő foglalkozási szerkezetéhez kapcsolódó hatásokat semlegesítik — eddig csak az érettségizettekre vonatkozólag állnak rendelkezésre, Így, ha az országos átlagot 100-nak vesszük, a zsidóság érettségizési mutatója Budapesten 143, megközelítőleg 71%-uk, szemben például a katolikus és református érettségizettek nagyobb százalékban kerültek 1919 előtt magyar egyetemre (1913/14-ben megközelítőleg 71%-uk erejéig szemben például a katolikus és református érettségizők 62%-ával vagy az evangélikusok 54%-ával)és a nemzsidóknál még nagyobb arányban külföldi főiskolára (ahol részesedésük becslésszerűen az összes magyar diák felére tehető), a zsidóság felső túliskolázása minden bizonnyal az átlag másfél-kétszerese között lehetett. A becslések technikai kidolgozására nézve lásd munkámat: Jewish enrollment patterns in classical secondary education in Old Régime and Inter-War Hungary In: Studies in Contemporary Jewry, I., Bloomington, 1984, 225—252. oldal, különösen 238—241. oldal. 12 A kitérési statisztikák feldolgozását lásd A magyar zsidóság helyzete az antiszemita törvények idején című munkámban. In: Medvetánc, 1985/2—3, 57—90. oldal, különösen 68—71. oldal. 13 A zsidó tőkés-vállalkozói réteg és a közületek által nem kontrollált gazdasági szféra tisztviselői csoportjainak kibővülését egészen az 1938—39-es zsidótörvényekig a hivatalos statisztikákban is követni lehet. Lásd erre az előző jegyzetben idézett tanulmányomat (48—49. oldal). 14 A magyar—zsidó túliskolázás általános szociológiai összetevőit a 11. jegyzetben idézett munkámban, valamint a következő tanulmányban igyekeztem tisztázni: Sociological dimensions of Jewish over-schooling in Hungary, In: V. Karady, W. Mitter (ed.) Bildungswesen und Sozialstruktur i. m., 209—246. oldal. 15 így az 1928-as törvénymódosítást követő néhány évben egyértelműen kimutatható a zsidó diákok átmenetileg emelkedő képviselete a hazai főiskolákon. Különösen fontosak e téren az elsőévesek adatai, akikre a numerus clausus elsősorban vonatkozott. Ezek között a zsidó vallásúak aránya az 1928/29-es 9,4%-ról (468 fő) 1931/32-ben már 14,1%-ra (672 fő) emelkedett. Igaz, hogy a következő évek csökkenése nem kevésbé drámai (1932/3-ban 11,6%, 1933/4-ben 8,5% és 1934/5-től kezdve az arány 6% alá esik. Ezek a számok az összes magyarországi egyetem és szakfőiskola hallgatóira vonatkoznak. (A Magyar statisztikai évkönyvekből nyert adatok.) 16 Így például A magyar zsidóság almanachja. (Szerkesztette Bethlen Pál) Budapest, év nélkül 1924-re nézve azt állítja, hogy „ma már legalább ötezer zsidó diák végzi tanulmányait külföldön" (146. oldal). 17 A kutatások 1987-ben és 1988-ban készültek. Ezúton mondok köszönetet csehszlovák kollégáimnak, Jiri Kudelának és Rudolf Forstingernek az empirikus adatfelvételben nyújtott önzetlen segítségükért. Az adatok leleményes gépi feldolgozásáért Vári Istvánt illeti hála. 18 Lásd Kovács Alajos; i. m. 898. oldal. 19 1919 előtt a cseh főiskolák részesedése a külföldön tanuló magyar diákságban soha nem érte el az 5%-ot. A francia és az olasz egyetemek magyar hallgatóinak száma oly csekély volt, hogy a statisztikákban külön nem is szerepelnek az 1923 utáni évekig. 1909/10-ben például a franciaországi diákok aránya a svájciakkal egybevontan is csak 10%. Tekintve, hogy a Svájcban tanulók aránya azelőtt 3—6% között mozgott, a franciaországiaké nem haladhatta meg az 5—6%-ot. (Lásd az 1. táblázatot idézett munkámban: „Funktionswandel der österreichischen Hochschulen...") 20 Kovács Alajos alacsony becslése szerint is 1926/27 és 1928/29 között a külföldön tanuló zsidó egyetemisták száma megközelítette vagy (1927/8-ban) egyenesen meghaladta a belföldiekét. (Lásd i. m. 899. oldal.) 21 Ilyen számításokat mutattunk be Kemény Istvánnal közös tanulmányunkban (lásd i. m. 91. oldal). 22 Adatforrás: Névjegyzéke mindazoknak akik a magyar királyi József nádor műegyetemen 1928. júl. l-jétől 1934. aug. 31-ig oklevelet nyertek, Budapest, 1934 (kézirat gyanánt). Évi átlagban tehát mindössze 17 nosztrifikálás történt a korabeli százas nagyságrendű külföldön szerzett műegyetemi képesítés mellett. A diplomát nem szerzett, de-külföldi egyetemről visszatérő egyéb diákok aránya sem halad38