Levéltári Szemle, 42. (1992)

Levéltári Szemle, 42. (1992) 3. szám - Karády Viktor: Egyetemi antiszemitizmus és érvényesülési kényszerpályák: magyar-zsidó diákság a nyugat-európai főiskolákon a numerus clausus alatt / 21–40. o.

ció terjedésére valló mutató így tulajdonképpen, paradox módon, elsősorban a magyar identifikáció általánosságának objektivációjára szolgál. Ennek a megállapításnak a keretében értelmezhető az a tény, hogy az önmagukat nemmagyarnak tekintők aránya a zsidó bölcsészeknél elenyésző, bár náluk messze a legelterjedtebb az idegen (német) anyanyelvűség. A magyar-zsidó bölcsészek magyar asszimilációs kötöttsége még akkor is maximális, amikor nem magyar ajkúak. Ez a megfigyelés minden bizonnyal társadalmi kiválasztásukkal hozható összefüggésbe. A bölcsész pálya nemcsak a nemzeti kultúrához kötött elemeket (tehát a kulturálisan legerősebben elmagyarosodott csoportok leszármazottait) vonzotta elsősorban, hanem a zsidó polgárság második-harmadik nemzedékének egyes töredékeit, akiknek társadalmi adujai számottevő igazolt műveltséget (szüleik magas iskolázottsága révén) s ehhez kapcsolódó nem instrumentális (irodalmi, művészeti) kulturális tőkét is magukba foglaltak: ez a kulturális tőke, mely szükségszerűen (hiszen magyarországi gimnáziumokban szerezték jó részüket) erősen a magyar műveltséghez is kötött, elfordította némelyüket a hagyományos tőkés-polgári vagy szabadpályás életstratégiától a bölcsész szakmák felé. (Még a 3. táblázat rétegadatai is tisztán mutatják, hogy a bécsi zsidó bölcsészek is sokkal nagyobb arányban származtak az értelmiségből és a felső polgárságból mint a többi szakok hallgatói). A bölcsészek erősebb magyarságtudata ezzel is magyarázható. Még markánsabban fejezi ki a külföldön tanuló zsidó diákság objektív aszszimilációs szintjét a magyar, illetve nemmagyar családnevűek megoszlása. A brünni főiskola kivételével ugyanis a magyar nevűek aránya mindössze az érintettek egynegyede és egyharmada között mozgott. Bár pontos összehasonlításra a kutatás jelen állása szerint a korabeli magyarországi rokonnépességekkel nincs még mód,

36 ezek a számok igazolhatóan messze a magyarországi zsidó diákságra jellemző arányok alatt maradnak. A budapesti jogi kar zsidó hallgatói között már 1909/10-ben is 50% magyar nevűt találni s ez az arány megmarad 1930/31-ben is.

37 A többi karokra nézve csak 1900/1901-re van ilyen adatom. Ekkor a zsidó diákok 58%-a viselt magyar nevet a bölcsész karon, 40%-a az orvosi karon, 40%-a a jogi karon és 54%-a a Műegyetemen.

38 Miután tudjuk, hogy a századfordulón tetőző névmagyarosítási hullám

39 elsősorban a mobilis, asszimilációra beállított, feltörekvő városi középrétegeket érintette s a világháború után a zsidóságra nézve lényegében leállt, illetve adminisztratív úton — az erre vonatkozó kérvények elutasításával — ezt leállították,

40 a külföldi diákság alacsony magyarnevűségi arányai arra figyelmeztetnek, hogy a zsidóságnak a numerus clausus által külföldre kényszerített töredékei elsősorban az asszimiláció szimbolikus ranglétrájának alsóbb szintjein álló rétegekből rekrutálódtak. A regionális és a társadalmi eredetre vonatkozó adatok elemzése útján egyértelművé válik, hogy nem csak a szimbolikus ranglétrán figyelhető meg a zsidóság „lentről jövő" rétegeinek túlképviseltettsége a külhoni diákságban. A budapesti illetőségűek és még inkább a fővárosi születésűek aránya feltűnően alacsony ugyanis a külföldi zsidó diákok között, és csak a bölcsészeknél jut többségre. Pontos összehasonlításra a korabeli magyarországi rokonnépességgel itt sincs mód. Annyit tudunk, hogy 1930-ban a budapesti jogi kar zsidó hallgatói szüleinek már 78%-a helyben lakott.

41 A többi kar, sőt az összes magyarországi főiskola zsidó diákságának is többségükben fővárosi illetőségűnek kellett azonban lennie, hiszen a világháborúk között Budapesten élt a magyar zsidóság közel fele s éppen a legerősebben polgárosodott, a szellemi modernizációban legintenzívebben részesülő fele. Az a része tehát, mely érvényesülési stratégiájában legmesszebbmenőén használta ki a felső iskoláztatás lehetőségeit is.

42 A budapesti születésűek és illetőségűek kisebbségi arányai külföldön min35