Levéltári Szemle, 42. (1992)

Levéltári Szemle, 42. (1992) 3. szám - Karády Viktor: Egyetemi antiszemitizmus és érvényesülési kényszerpályák: magyar-zsidó diákság a nyugat-európai főiskolákon a numerus clausus alatt / 21–40. o.

A külföldön tanulók közti túlnyomó zsidó többségre többször esett már utalás eddig. Megjegyzendő, hogy ez a többség a minden országbeli értelmiségi piacon megkötés nélkül használható technikai tudományokat művelő diákságnál volt a legnagyobb (így Prágában és Brünnben), a bécsi orvosi karon már valamelyest kisebb s ugyanott a bölcsészkaron lényegesen kisebb. Érdekes megfigyelni, hogy a nem magyar anyanyelvűek aránya ugyanilyen értelemben változott. Ez azt jelenthette, hogy a cseh műegyetemre járókat különleges anyanyelvi motívumok, akár csak másodlagos indítékként, sohasem vonzották ezekre a német főiskolákra, ök nyilvánvalóan kizárólag a rangos mérnöki diploma megszerzéséért s nem a német kultúrkör periférikus (s egyre periférikusabb) vidéki központjainak vonzása folytán kerültek oda. Ugyanez már nem egészen áll a bécsi egyetem magyar hallgatóira. Ezeknek egy töredéke — s ez a kevésszámú nemzsidóra még fokozottabban vonatkozott természetesen, mint a zsidókra (hiszen az előbbieket nem hajtotta a numerus clausus) — még a világháborúk között is azért ment az osztrák fővárosba, hogy megerősítse az anyanyelvi kultúrfolytonosságot s erre még minden bizonnyal sokuknak akadt családi bázisuk, társadalmi kapcsolathálójuk. Ebben az összefüggésben emlékeztetni kell arra a tényre, hogy 1910 felé még a Bécsben tanuló magyarországi diákok jó része német anyanyelvű, sőt egy nem jelentéktelen kisebbsége ausztriai születésű volt.

35 A korábbi nemzeti diaszpórák hatásmechanizmusának halványabb vetületét érhetjük tetten a magyar diákok anyanyelvi adataiban még az 1920-as és 1930-as években is. Tegyük hozzá, hogy az sem lehet véletlen, hogy a nem magyar (többségükben német) anyanyelvűek között sokkal magasabb volt a bölcsészek aránya. Ezeknél a nyelvi-kulturális motívum nyilván nagyobb szerepet játszott a bécsi kirajzásban mint a természettudományokat tanuló érettségizetteknél. A külföldi tanulmányok más jellegű és sokkal fontosabb szociológiai összetevőire utalnak a magyar családnevűségre és a magyar nemzetiség deklarálására vonatkozó adatok. A nem magyar nemzetiség jelölése ugyan ritka, az e téren megfigyelhető eltérés azonban igen nagy a nemzsidók (akik a magyar ajkúakat jóval meghaladó arányban, majdnem mind magyar nemzetiségűnek tekintették magukat) és a zsidók között. Az utóbbiaknál a természettudományt tanulók egyötöde, egyhatoda jelentette magát idegen (főképp jiddis vagy zsidó) nemzetiségűnek, egyforma arányban Bécsben és a cseh műegyetemeken, vagyis sokkal magasabb százalékban mint a nem magyar anyanyelvűek. Az eltérés persze abszolút értelemben csekély. Mégis, a zsidó diákok egy töredékének formális elhatárolódása a magyarságtól a kollektív önértelmezés és az önazonosság problematizálása terén jelentős változást fejezett ki, konkrétan a zsidó disszimiláció kezdetét a felnövő magyar-zsidó értelmiségben. Ehhez hasonló magatartással azelőtt nem lehetett találkozni. Igaz, hogy ez a jelentség nemcsak negatív, hanem pozitív indíttatás termékének is tekinthető. Míg azelőtt az asszimilációs nyomás elfojtotta vagy legalábbis eltanácsolta a nem magyar identitás nyilvános meg vallását a zsidóság azon töredékeinél is (így például a nyugat-szlovákiai német ajkú ortodoxia tagjainál) akiknek objektív elmagyarosodása elmaradt a többitől, ezentúl a demokratikus Csehszlovákiában (mely a zsidóságot nemzeti kisebbségi jogokkal ruházta fel) vagy Ausztriában ilyen gátlások többé nem működtek. A magyarországi numerus clausus, az antiszemita fehérterror emléke s a „keresztény kurzus" ideológiája természetesen csak felerősíthette az így felszabadult disszimilációs hajlandóságot. A problémát azonban megfordítottan is érdemes felvetni: hogyan lehetséges, hogy a zsidóellenes hazai kurzus ellenére s a szabad önbesorolás feltételei között a külföldre kényszerített zsidó diákoknak túlnyomó része továbbra is magyarnak vallotta magát? A formális disszimilá34