Levéltári Szemle, 42. (1992)

Levéltári Szemle, 42. (1992) 3. szám - Várkonyi Gábor: 'Király urunk eő Fölsége koronászatia': magyarok az 1636-os birodalmi gyűlésen és római király koronázáson / 3–15. o.

pillantásra a szöveg útinaplónak tűnhet, de nem az. Batthyány számára nem volt fontos sem az utazás, sem az idegen környezet, a város, nem is írt ezekről a dolgokról. Egyedül a fent említett négy nap eseményei érdekelték. Forrásunk ezért memóriáié, ahogy ezt feljegyzéseinek elején maga is feltüntette: „Anno 1636:1637 Az Rattis Bonni uttamrol való memorialek, Az mikor eö Fölseget megh koronasztak ugi mint Ferdinandus Tertiust eszekben az esztendőkben."

7 Az események után gyorsan papírra vetett feljegyzések talán egy később, nyugodtabb körülmények között vezetett napló számára készülhettek.

8 Ez megmagyarázza a „regensburgi napló" néhány stílusbeli sajátosságát, mint például az események pontokba szedett leírását. Saját véleményét a legritkább esetben fűzte hozzá a látottakhoz. III. Ferdinándnak mondott gratuláló szavait viszont szó szerint leírta.

9 Az 1636-os regensburgi birodalmi gyűlés magyar forrásait még közel sem tárta fel teljes egészében a kutatás, ezért várható, hogy a későbbiekben újabbakkal fog gazdagodni a magyar történetírás.

10 Az 1636~os regensburgi birodalmi gyűlés politikai háttere A Habsburgok 1619-tól egyre súlyosabb háborút viseltek Európában. A látszólag katolikus és protestáns érdekekért vívott harmincéves háború 1636-ra már túljutott az úgynevezett cseh, majd az azt követő svéd szakaszon is. Franciaország hadbalépése 1635 májusában a Habsburg-ellenes államok oldalán világosan kifejezte, hogy a háború valódi célja az európai hatalmak érdekszféráinak pontos kijelölése. III. Ferdinánd és hadvezéreinek győzelme 1634-ben Nördlingennél megtörte a svédek sikereit, és egyben a svéd szakasz végét is jelentette. A svéd katonai támogatást nélkülöző protestáns német fejedelemségek magukra maradtak a Habsburg hadsereggel szemben. Nem maradt más választásuk, mint békét kötni. Az 1635. május 30-án II. Ferdinánd és I. János György szász választófejedelem között létrejött prágai béke a bécsi udvar számára is létfontosságú volt. II. Ferdinánd császár egészsége egyre romlott. Félő volt, hogy meghal, mielőtt fiát, III. Ferdinándot sikerülne római királlyá koronázni, a császári trón örökösévé tenni.

11 Mindehhez pedig a birodalmi gyűlés beleegyezése, a választófejedelmek szavazata elengedhetetlen volt.

12 A választófejedelmek közül ketten, a szász és a brandenburgi protestánsok voltak, velük is meg kellett állapodnia a bécsi diplomáciának. így a prágai béke már meszszebbre tekintve ezt a megállapodást is előkészítette. Nemcsak a császár öregsége és a birodalom belső politikai megosztottsága sürgette a Burg diplomatáit a birodalmi gyűlés gyors és eredményes összehívására, hanem egy új trónkövetelő megjelenése is. Franciaország 1635-ös hadüzenete több célt is szolgált. A svéd csatavesztés után igyekezett megakadályozni, hogy a győzelem nehogy a Habsburgok további megerősödését szolgálja. Szerette volna elérni, hogy a protestáns német fejedelmek továbbra is a Habsburgellenes szövetség tagjai maradjanak. Végül pedig nem tartotta lehetetlennek, hogy ha a Habsburgok ebben a helyzetben már nem tudják megoldani a császári cím öröklését, akkor azt a francia uralkodó család szerezze meg. Bár Triert a francia katonák elfoglalták, és a trieri érsek és választófejedelem francia befolyás alá került, végeredményben a francia politika nem érte el a célját. 1636 őszén Regensburgban összeültek a választófejedelmek, a birodalom elektorai. A trieri érsek nem volt jelen, a protestáns választók pedig követekkel képviseltették magukat. Ennek ellenére a választás a Habsburg politika tervei szerint zajlott, és december 30-án III. Ferdinándot római királlyá koronázták. 4