Levéltári Szemle, 42. (1992)

Levéltári Szemle, 42. (1992) 2. szám - HÍREK - Kisasszondy Éva: Fórum a magyar levéltárügy időszerű kérdéseiről / 101–107. o.

ha lesz is ezen a területen bizonyos összevonás —, a munkaköröket tovább kell vinni, nyilvánvalóan a jelenleg meglévő személyekkel. Az új vezetőség feladata eldönteni, hogy centralizált vagy decentralizált gazdálkodást fog-e folytatni. Ebbe a minisztérium nem szól bele. Ha az új szervezet kialakul, az a praktikus, hogy egy bankszámlája lesz az új intézménynek, hiszen az áttekinthetőség és a felelősség kérdése csak így biztosítható. Többször elhangzott a hatékonyabb gazdálkodás az Összevonás indokaként. Vannak-e erre valamilyen irányszámok és a megtakarítás hol jelentkezik? — így szólt az egyik kérdés. Perlik Pál vázolta, hogy a levéltári területet mindig restrikció sújtotta, a fejlesztési igényeket nem lehetett teljesíteni. Az összevonáskor keletkező megtakarítás sem elvonásként fog jelentkezni, hanem a hiányok kompenzálásában. Nem kell például két papírrestaurálót, két sokszorosítót működtetni, hanem az anyagi erőket koncentrálni lehet. Molnár József, a levéltári osztály vezetője ismertette az új gazdasági levéltár tervezésével kapcsolatos feladatokat. A tanulmányterv elfogadása után kerül sor a kivitelezés versenyeztetésére és a részletes rendezési terv elkészítésére. A tervezési folyamatot és a kivitelezést levéltárosi szakbizottság fogja szakmailag ellenőrizni, s a Nemzetközi Levéltári Tanács is Magyarországra küldi konzultálni építészeti szakemberét, aki már Németországban 20 levéltár építésében vett részt. A gazdasági levéltár céljaira biztosított 40 millió forint a tervezés költségeire, a közműhiányok pótlására és a rendezési tervre elegendő. Arra a kérdésre, hogy a „MOL felkészult-e vagy fel tud-e készülni, mint jogutód intézmény az UMKL-ben folyó munkák átvételére" az osztályvezető hangsúlyozta, július 1-je után ki-ki a maga feladatát viszi tovább. A jelenlegi munkák folytatódnak, sőt újabb és újabb feladatok lesznek. így például a pártiratok kezelése, a gazdasági iratok problémája, a levéltári törvény előkészítése, kapcsolattartás az önkormányzati levéltárakkal. Mindezekben a feladatokban a nemzeti levéltárnak meghatározó szerepet kell vállalnia. A Hess András téri épület iratanyagának sorsáról szólva elmondta, a Bécsi úton lévő átmeneti raktár elsősorban a felszámolásra kerülő vállalatok iratainak elhelyezésére szolgál. A felépítendő új gazdasági levéltárba hosszú távon célszerű minden olyan gazdasági iratot is elhelyezni, amely jelenleg a Bécsi kapu téren és a Hess András téren található. Erdmann Gyula három, közvetlenül hozzá érkezett kérdést ismertetett. 1. A vidéki levéltárosok úgy látják, hogy a minisztérium az elmúlt évek kihívásaihoz viszonyítva lassan és körülményesen működik. A kárpótlás, a pártiratok, a csődtörvény, a sok új fondképző létrejötte, mások megszűnése ügyében a levéltárak szakmai koordináció nélkül állnak. A levéltári osztály keveset tesz a szakma összehangolt működése érdekében. Nincsenek konzultációk, s úgy tűnik, a levéltárosok véleményére ritkán kíváncsi a minisztérium. Amit tesz, azt sokszor titokban teszi, kevés információt ad, akkor is utólag. Kívánnak-e ezen változtatni? 2. A levéltári szakma évtizedek óta észrevehetően hanyatlik. Nyugdíjba ment kitűnő kollégák pótlása Budapesten és vidéken akadozik, megoldatlan. Milyen tervek vannak a vészesen romló káderhelyzet megjavítására? 3. Miért csak 1992. január l-jén került sor a pártiratok államosítására, holott 1989 és 1991 között több jelentős iratpusztításról tud a szakma? Molnár József az első kérdés minősítésével kapcsolatban elmondta, hogy 1989-ben elkészítettek egy olyan dokumentumot, ami felvázolta az elkövetkező időszak levéltári változásait és a megoldási lehetőségeket. Ezt a lehető legszélesebb körben megvitatták, minden levéltáros hozzászólhatott, kiegészíthette. Ez az informálás olyan alapvető funkcióját töltötte be, melyből lehetett látni, a minisztérium milyen irányban próbálkozik megoldani egy-egy problémát. Ami 104