Levéltári Szemle, 42. (1992)

Levéltári Szemle, 42. (1992) 1. szám - A privatizáció és a levéltárak: nemzetközi szakmai konferencia Budapesten / 14–22. o.

b) Állami vállalatok által létrehozott levéltári iratok Az alapvető probléma az állami vállalatok privatizációjával vagy reprivatizációjával kapcsolatban az, hogy nem lehet tudni, mikortól számítandó az iratanyaguk nemzeti vagyonnak. Jelen pillanatban minden átmeneti állapotban van, és az állami levéltárak még nem tudnak konkrét véleményt mondani a következő kérdésről: az 1946ban államosított vállalatok, melyek mindig maguknál tartották a levéltári irataikat, átadják-e azokat az állami levéltáraknak, s ha igen, meddig? Ugyanez a kérdés vonatkozik a földbirtokokra is. c) Más intézmények anyagai Ugyanezek a kérdések merülhetnék fel más intézmények — például a tudományos társaságok, amelyek most reaktivizálódnak — anyagaival kapcsolatban is. 3. A problémák megoldása a nemzeti jondról és a levéltárakról szóló új rendelkezéssel A nemzeti fondról és a levéltárakról szóló új rendelkezés még csak tervezet, és célja a jelenlegi nemzeti gyűjtemény integrációja. Ezen elv szerint az újonnan alakuló, illetve újjáéledő közösségi szervezeteknek el kell fogadniuk az állami levéltárak felügyeletét az iratok létrehozásánál, őrzésénél és a kutatás biztosításánál. Az Állami Levéltárak Igazgatósága elfogadja a nemzeti levéltári fondók integrációját, és egyidejűleg vallja, mint alapvető szabályt a levéltári iratokhoz való általános hozzáférés jogát (természetesen más törvényeket figyelembe véve). Mindennek anyagi konzekvenciái lesznek, melyeket az állami levéltáraknak kell viselniük, s amivel kapcsolatban más szervek különböző javaslatokat fognak tenni. Ezt a kérdést még meg kell vitatni. 4. Az irattárak szerepe a levéltárak formálásában A jelenlegi helyzetben, amikor még nem ismerjük az ezután hozandó jogszabályokat, nem tudunk még ideiglenes véleményt sem mondani arról, hogy milyen eszközökkel formálódnak a levéltárak, tehát hiányzik a pontos szabályozás a levéltári fondok létrehozásáról. A problémának ez a rövid áttekintése annak eredményeképpen született, hogy országunkban a privatizáció és a reprivatizáció előrehaladt. A jövőben ez a folyamat el fog mélyülni, különösen az állami reformprogram következtében. A Nemzeti Levéltár ennek függvényében módosítja a munkáját. VASS ISTVÁN (Üj Magyar Központi Levéltár mb. főigazgatója, Magyarország): A MAGYARORSZÁGI LEVÉLTÁRAK ÉS A KÁRPÓTLÁSI TÖRVÉNY VÉGREHAJTÁSA Magyarországon az 1991. évi XXV. törvény rendelkezik az állam által az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk részleges kárpótlásáról. Az 1949—1989 közötti negyven évben több mint egymillió család szenvedett sérelmet. A Kárpótlási Hivatal előzetes becslése szerint mintegy másfél millió kárpótlási igény benyújtására lehet számítani. (Ez a becslés az utóbbi napokban nyilvánosságra hozott adatok szerint erősen eltúlzott; a törvény ha20