Levéltári Szemle, 42. (1992)

Levéltári Szemle, 42. (1992) 2. szám - Varga J. János: Kísérlet az "Einrichtungswerk des Königreichs Hungarn" című reformtervezet megvalósítására, 1689–1723 / 3–17. o.

amelyeknek anyagi alapját kegyes adományok és alapítványok képeznék. Nyomda felállítását is javasolták, cenzori felügyeletével a Helytartótanácsot bíznák meg.

55 Kollonichék merkantilista gazdaságpolitikáját is újragondolták a szerzők. A Systema Oeconomicum fejezetét Károlyi Sándor dolgozta ki, aki elméleti és gyakorlati téren az akkori Magyarország egyik leg járatosabb gazdasági szákembere volt. A merkantil rendszer alkotóelemeit sorra megtaláljuk az Oeconomicumban. Fő törekvése a pénznek az országban való megőrzése és a pénzforgalom elősegítése. Ezért nagy jelentőséget tulajdonít a kereskedelemnek: állami felügyelet alá kívánja helyezni a kereskedőtársaságok működését, megvizsgálja, hol lehetne magyar árucikkeket elhelyezni a külföldi piacon, el akarja törölni a felesleges belső vámokat, és a szükséges vámok jövedelméből kötelezni a földesurakat az utak, hidak, révek jó karbantartására, egységesíteni kívánja az árakat, súlyokat és mértékeket, továbbá újra „felfedezi" az olcsó víziuták és általában a vizek jelentőségét, kiemelve a Duna, Tisza és a Balaton szabályozásának jótékony hatását, amely megkönnyítené a közlekedést, olcsóbbá tenné a kereskedést, hatékonyabbá a földművelést és energiát biztosítana a malmok működtetéséhez. Az ipar terén is a belső fejlesztésre helyezi a hangsúlyt. Az ország nyersanyagban gazdag, ezt a kincset nem szabad kivinni az országból, hanem hazai vasfeldolgozó üzemekben, posztó- és bőrmanufaktúrákban kell feldolgozni. Az ipar fellendítése érdekében a Magyarországra érkező iparosoknak 15 év adómentességet javasol, a céheket pedig megszüntetné a szabad királyi városokban, mert azok a fejlődés gátjai: nem engedik a céhen kívüli iparost munkához jutni, s önkényesen magasra szabják az árakat. Károlyi Sándor a Oeconomicum munkálatainak befejezése után nem titkolt elégedettséggel írta feleségének Pozsonyból 1722. július 23-án: „Ügy látom, nemcsak őfelségének, de az egész országnak kedvére vagyon az egész munkám ... Az egész minisztérium is csudálja ily kevés idő alatt egy országnak mindenekben leendő regulátióját így elaboráltatva lenni. Nagyobb része bizony alig tudja megfogni is elmével a megyei követeknek, mert a nagyapja sem álmodott olyakkal."

56 Igaz, javaslatainak egy részét már az „Einrichtungswerk" is tartalmazta, de ez mit sem von le Károlyi Sándor érdeméből, hiszen az ő tevékenysége nyomán emelkedtek törvényerőre az 1723:116., 117., 121., 122. tcekben. A Systematica Commissio javaslata, mint a 17. század végi magyar rendi tervezetek és a Kollonich-féle „Einrichtungswerk" szellemi örököse, lezárta azt a korszakot, amelyben a török teljes kiűzése utáni helyzettel szembenéző ország vezetői, a központi hatalom és a rendek, kísérletet tettek Magyarország talpraállítására. Az 1723. évi törvények hűen tükrözik és összegzik a három évtizedes reformfolyamat eredményeit — de ellentmondásait és az élvetélt javaslatokat is

57 —, s utat nyitnak a 18. század második feléhez, amikor a Habsburg uralkodók — elsősorban II. József — a felvilágosult gondolatok jegyében igyekeztek Magyarországot a Duna menti monarchiához kötni, immár szorosabban, mint ahogyan azt Kollonieh Lipót bíboros érsek az „Einrichtungswerk "-ben elképzelte. JEGYZETEK * A közlemény az „Einrichtungswerk des Königreichs Hungarn" című forráskiadvány jelenleg kéziratban lévő bevezető tanulmányának része, amely az „Einrichtungswerk" mellett részletesen ismerteti a 17—18. század fordulóján készült fontosabb reformtervezeteket: Esterházy Pál: „Informatio ratione commissionis quoad politica, iuridica, militaria, cameralia et spiritualia, Viennae 3. Április 1688. pala14