Levéltári Szemle, 42. (1992)

Levéltári Szemle, 42. (1992) 2. szám - Varga J. János: Kísérlet az "Einrichtungswerk des Königreichs Hungarn" című reformtervezet megvalósítására, 1689–1723 / 3–17. o.

A Kollonich Lipót által létrehozott hivatali szervezet mégsem tudta megszüntetni az „Einrichtungswerk"-ben ostorozott bajokat: a mértéken felüli adóztatás és a katonai önkény gyúanyagul szolgált a karlócai békekötés után négy évvel kirobbanó szabadságharchoz. Kolloniché'k reformterve ekkor évekre feledésbe merült. Csak a szatmári béke teremtette meg a feltételeket ahhoz, hogy az „Einriehtungswerk" szellemisége újraéledjen. A magyar rendek és a király (1711-től III. Károly) kiegyeztek egymással, és az ország erőit az újjáépítés szolgálatába állították. Az 1712—1715-ös országgyűlés a reformjavaslatok, de főként a reformbizottságok kiküldésének időszaka volt. Tizenkét bizottságot hoztak létre, amelyek közül a legfontosabbak az igazságszolgáltatással, vallásüggyel, közigazgatással, hadüggyel és a gazdaságügyi kérdésekkel foglalkoztak. Az 1715:24. te. alapján létrehozott Rendszeres Bizottságra (Systematica Commissio) bízták a „Systema politico — oeconomico — militare" elkészítését. A közigazgatás, valamint a gazdasági és katonai ügyek kitüntetett kezelése azon a meggondoláson alapult, hogy a király állandó távolléte miatt az országnak központi kormányszervre van szüksége, anélkül a legjobb reformtervek is hiábavalók, mert nincs végrehajtó közegük. Az új kormányszerv hatásköre az említett három területre terjedne ki. A Bizottság anyaggyűjtése során szóba kerültek a korábbi reformtervek, közöttük Patachich Boldizsár rendi szellemű „Proiectum"-a (1699—1700). A Systematica Commissio elnöke, Csáky Imre bíboros, kalocsai érsek és Johann Georg Mannagetta udvari tanácsos, egyben a Bizottság királyi biztosa, egyaránt azon a véleményen volt, hogy megkönnyítené a munkát, ha kézbe vehetnék a már elhunyt (1707) Kollonich Lipót „Einriehtungswerk "-j ét is. Csáky a királyhoz 1722. április 22-én írt felterjesztésében kérte a tervezetet, Mannagetta pedig az Udvari Kancelláriánál sürgette elküldését. A tanácsos szerint az „Einriehtungswerk" 5 példányban készült el és ezek közül egy bizonyosan Krapffnál van, de ő nehezen adja ki a kezéből, mert előnyöket akar szerezni magának általa. Nem tudjuk, hogyan zárult le az ügy, s azt sem, hogy eljutott-e az „Einriehtungswerk" a Bizottsághoz. Nem kizárt, hogy Mannagetta királyi biztos megszerezte Kollonich tervezetét, de senkinek sem mutatta meg, hanem csak saját tájékoztatására használta fel.

48 Az mindenesetre bizonyos, hogy az „Einriehtungswerk" gondolatai jelen vannak az 1722. április 13. — július 13. között megfogalmazott Systemában.

49 A korszak reformjavaslatainak legállandóbb része az, amely a Kancellária és a vármegyék (és városok) közé egy végrehajtó hatalommal felruházott kormányszéket kíván állítani. A „Magyar Einriehtungswerk" szerint a gráci Intimum Consilium mintájára kellene azt megszervezni, a későbbi tervezetek pedig Intimum Consilium Hungaricum, Dicasterium Hungaricum, Curia Regia, Gubernium Regium néven emlegetik. Ezek a dicasteriális tervezetek kötik össze az 1688—1689-es emlékiratokat a Systematica Commissio javaslatával, amelynek megvalósításaként az 1722. július 16-án kelt királyi resolutio elrendelte a Helytartótanács felállítását. A tanács egyetlen udvari hatóságtól sem függött, csupán a királytól (a valóságban a Magyar Kancellárián és a miniszteriális konferencián is átmentek a hatáskörébe tartozó ügyek). Elnöke a nádor volt — távollétében az országbíró helyettesítette —, tagjai pedig 22 tanácsos, akiket a főpapok, főurak és nemesek sorából a király nevezett ki. Székhelyét egyelőre Pozsonyban jelölték ki (II. József 1784-ben helyezte át Budára). Tagjainak fizetése a királyi jövedelmeket terhelte, és hivatali utasításukat az udvar dolgozta ki (1. az 1723:97., 101. tc.-et). A Helytartótanács mintegy 130 éven át: 1724-től 1848-ig megszakítás nélkül, a Baeh korszák után pedig a kiegyezésig (1867) a király ren12