Levéltári Szemle, 42. (1992)

Levéltári Szemle, 42. (1992) 2. szám - Varga J. János: Kísérlet az "Einrichtungswerk des Königreichs Hungarn" című reformtervezet megvalósítására, 1689–1723 / 3–17. o.

delkezéseinek megfelelően intézte az ország ügyeit, ami a politicum — oeconomicum — militaret illeti.

50 A tervezetek másik visszatérő vezérgondolata a bírósági szervezet átfogó reformja, amely a jogügyi Conimissio működése nyomán az 1723. évi törvényekben valósult meg. A 30. te. elrendelte a Kerületi Táblák, mint elsőfokú bíróságok létrehozását. Ezzel egyrészt kidolgozott és világos formában testet öltöttek a Patachich Boldizsár „Proiectum"-ában az elsőfokú törvénykezésről megfogalmazott bizonytalan gondolatok, másrészt rendeződött az „Einrichtungswefk" szerzői által is kárhoztatott ítélőmesteri bíráskodás kérdése, mert a Kerületi Táblákhoz utalták azokat a pereket, amelyeket korábban az ítélőmesterek döntöttek el. A dunáninneni megyéknek Nagyszombatban, a dunántúliaknak Kőszegen, a tiszáninnenieknek Eperjesen és a tiszántúliaknak Nagyváradon felállított Kerületi Táblák az elnökkel együtt 5 tagból álltak, mellettük 1 jegyző, 4 jurátus és 1 szegény-ügyvéd nyert hivatalt. Hatáskörükbe tartoztak az 1715:28. tc.-ben meghatározott ítélőmesteri ügyek (1. még az 1723:30—34. tc-et is). A fellebbezések innen a Királyi-, majd a Hétszemélyes Tábla elé kerültek. Ugyanott döntötték el a Báni Táblán nem orvosolt peréket, amelyek eredetileg Horvátország, Dalmácia és Szlavónia megyéiből érkeztek a báni ítélőszék elé. A Királyi Tábla legalább 9 tag jelenlétében állandóan ítélkezett, a törvénykezési szünetek kivételével. Hatásköre kiterjedt az összes táblai ügyre, még ha azok korábban a nádor vagy az országbíró elé tartoztak is (1. az 1723:25—26. tc-et). Az ítélettel elégedetlenek a Hétszemélyes Táblához fordulhattak jogorvoslatért. E felsőbíróság létszáma a korábbi gyakorlathoz képest 2 főpapi, 2 főúri és 4 nemesi taggal bővült, tehát a nádor elnökletével összesen 15 tagú fórummá változott, amely legalább 11 bíró részvételével időszakonként ülésezett (1. az 1723: 24. tc-et).

51 A magyar bírósági szervezet megújítása évszázados jelentőségű munka volt, amelyet jeles jogtörténészünk, Bónis György a következő szavakkal méltatott 1935-ben írt munkájában: „Századok óta nem foglalkoztak ilyen felkészültséggel, tudással és alapossággal a magyar igazságszolgáltatás helyzetével, és újabb századokig élt, sőt átalakulva ma is él az a bírósági rendszer, amelynek a Systematica Commissio rakta le alapjait"

52 — tegyük hozzá: a korábbi reformtervekre is támaszkodva. A jogügyi Commissio munkájából külön ki kell emelnünk a Kerületi Táblák létrehozását, amelyek az abszolutizmus időszakától eltekintve az 1868:54. te. megszüntető intézkedéséig szolgáltatták az igazságot.

53 A Systematica Commissio a török uralom alól felszabadított és lakatlanná vált területeket — a Kollonich-féle tervezettel egyezően — kétféleképpen javasolta benépesíteni: vagy idegen országból kell behozni telepeseket vagy Magyarország sűrűn lakott vidékeinek lakosságát telepítsék szét (1. az 1723:103. tc-et). Megvalósításához mindenekelőtt földbirtok adományokra lenne szükség, azzal a feltétellel, hogy a földesurak új jószágaikat másutt fekvő birtokaikról benépesítik. Azután tegyék közhírré a szomszédos tartományokban, hogy Magyarországon 6 évi állami és megegyezés szerinti földesúri adómentességgel várják a bevándorlókat, és minden módon elősegítik boldogulásukat.

54 A Systema a népesség gyarapodása és az ország gazdaságának felemelése érdekében olyan kérdésekre is érzékenyen reagált, amelyek felé a felvilágosult abszolutizmus csak fél évszázad múlva fordult Magyarországon. Csá'ky Imre és munkatársai — nem olyan széles alapokon ugyan, mint az „Einrichtungswerk", de — fontosnak tartották az oktatásügy reformját, hogy hivatal viselésre alkalmas személyeket képezhessenek ki. Az iskoláztatást elsősorban a nemesi ifjak számára korszerűsítenék, ,„akik tétlen tespedésben és falusi műveletlenségben töltik életüket". Számukra egyetemeket és akadémiákat kívántak létrehozni, 13