Levéltári Szemle, 42. (1992)

Levéltári Szemle, 42. (1992) 2. szám - Varga J. János: Kísérlet az "Einrichtungswerk des Königreichs Hungarn" című reformtervezet megvalósítására, 1689–1723 / 3–17. o.

Az egyházi földek visszaadásának módja is azt mutatja, hogy a Kamara nagy leleményességgel igyekezett pénzforrásokat fakasztani a hadsereg szükségleteinek kielégítésére. Mégis a katonaság élelmezésénél, a „Proviantwesen" területén jelentkeztek a legnagyobb bajok. Tarthatatlanná vált az a gyakorlat, hogy a 'katonai hatóságok önállóan hajtsák be és használják fel az adót, s a tiszteknek járó hatalmas poríió-adagokkal

42 úgy kereskedjenek, mint a borral, hússal és egyéb javakkal. Egyrészt tehát szükségessé vált a készpénzben fizetett adó bevezetése a természetbeni adózás helyett — amint az Kollonioh Lipót tervezetében és más projektumban is felbükkan valamilyen formában —, másrészt egy olyan hadbiztosi, illetve országos (megyei) biztosi szervezet létrehozása, amely egyengeti a polgári és katonai hatóságoknak a hadsereg ellátásával kapcsolatos munkáját, s megvédi a lakosságot a katonai túlkapásoktól, és az okozott kárért elégtételt szolgáltat. Az „Einrichtungswerk" ezen javaslatával szemben a magyar rendek azt szerették volna, ha idegen hadbiztosok nem vesznek részt a császári hadsereg ellátásának intézésében, azt teljes egészében kiveszik az udvari hatóságok kezéből és egy magyar biztosokból álló szervezetre bízzák. Az udvar nem teljesítette a rendek kívánságát, de hajlott az „Einrichtungswerk" javaslata felé. Így jött létre 1696-ban a Provinciális Commissariátusság, amely az idegen hadbiztosok mellett polgári biztosi hivatalként működött. Élére 4 helyi főbiztost nevezett ki a király: Felső-Magyarországon Bercsényi Miklóst, Alsó-Magyarországon Pálffy Miklóst és Zrínyi Ádámot, a Dunántúlon Nádasdy Ferencet, az 1671-ben kivégzett országbíró fiát. Ezzel egy időben a megyékre bízta az adó beszedését, szigorú szabályok közé szorította a katonaság ellátását, megtiltotta, hogy kereskedéssel, kocsma- és mészárszéktartással éljenek. 1698-ban pedig egy újabb rendelettel készpénzben kívánta az adót,

43 s elrendelte, hogy a lakosság természetben csak kenyeret köteles adni a katonaságnak.

44 A Provinciális Commissariátusság létrehozásával az adóelosztás és- behajtás lassanként mégiscsak a vármegyék kezébe került, amelyek egyrészt gondosan ügyeltek arra, hogy a beszállásolás és a katonaság ellátása a nemességet ne terhelje, másrészt —ahol tehették — felléptek a katonai túlkapások ellen.

43 Az országos (megyei) biztosi intézmény fölé — ugyancsak Kollonich Lipót kezdeményezésére — létrejött a Miniszteri Bizottság (Deputatio Status Publieo — Oeconomico — Militaris), amelynek élére a bíboros érsek került, tagjainak pedig az udvari hivatalok és a Főhadbiztosság vezetőit nevezték ki. Első ülésüket 1697. november 25-én tartották meg, és 8 nap múlva már készen állt a „Militár — Verpflegs — Reglement" című emlékirat. Alapgondolata az, hogy a Habsburg-ház országai és tartományai egy egésznek a részeit képezik, s az uralkodó együttesen helyezi rájuk a terheket, célja pedig az, hogy a Kamara minél kisebb költséggel biztosítsa az uralkodói hatalom zavartalanságát, népeinek oltalmát, és megkímélje az adózókat a sokféle címen történő zsarolástól. A Deputatio évente megállapította a hadsereg fenntartásához szükséges hadiadót, felosztotta az egyes országok és tartományok között, továbbá megvizsgálta és orvosolni igyekezett a panaszokat, amelyeket a hadiadóval kapcsolatban elébe terjesztettek. Magyar ügyekben közvetlenül nem rendelkezhetett, ezért a Magyar Kancellárián keresztül közölte határozatait 3 albizottságával,

46 amelyek Budán, Pozsonyban és Kassán működtek. Az albizottságok szoros kapcsolatban álltak a vármegyékkel, azok követeik útján tájékoztatták őket a katonaságnak kifizetett adóról és a katonai túlkapásokról. Így az ellenőrzést az albizottságok tartották kézben, s ha a megye nem tett eleget kötelezettségének, ők rendelték el a katonai executiót, viszont, ha meggyőződtek arról, hogy a megyére súlyos terheket róttak, vagy a hadbiztosok visszaéltek hatalmukkal, akkor védelmükbe vették a megyét a bécsi Deputatiónál.

47 11