Levéltári Szemle, 42. (1992)

Levéltári Szemle, 42. (1992) 2. szám - Varga J. János: Kísérlet az "Einrichtungswerk des Königreichs Hungarn" című reformtervezet megvalósítására, 1689–1723 / 3–17. o.

tóföldet, 8 kaszás rétet, olykor 16 kapás parlagszőlőt, továbbá tágas legelőt, ingyen épület- és tűzifát, az első időben törlesztésre vetőmagot, élelmet, igavonó jószágot, mezőgazdasági termelőeszközt, induló tőkét és mindenféle lábasjószágot. Az adómentes évek leteltével azonban rájuk is vonatkoztak a vármegyei és földesúri terhek, ám az utóbbiakat — robot, dézsma — sok helyen évi cenzus fizetésével megválthatták, míg a magyarokat úrdolga és hosszú fuvar terhe nyomta.

28 A Habsburg-kormányzat a töröktől visszahódított valamennyi magyarországi területet új szerzeménynek tekintette, amellyel — úgy vélte — a fegyveres hódítás jogán szabadon rendelkezhet. Ezért nem is csatolta egyelőre Magyarországhoz, hanem kivette a magyar kormányszékek hatásköréből. A bécsi Udvari Kamara már 1684 nyarán, Buda ostroma idején felvetette a visszaszerzett területek kamarai-gazdasági berendezésének ügyét. Az augusztus 25-én lezajlott 'konferencián eldőlt, hogy az újszerzeményi területek közvetlenül az Udvari Kamarához tartoznak, és azokat külön „provincia seu principatus"-ként budai székhellyel kell igazgatni. A neoaquisita területet birtokosaik egyelőre nem kaphatják vissza, a magyar földesurak igényeikkel a békekötés után fordulhatnak a Kamarához, addig az egész terület hasznát a háború költségeire fordítják.

29 A konferencia határozatait — amelyeket minden bizonnyal ismertek az „Einrichtungswerk'' szerzői is, és felhasználtak tervezetüknek az újszerzeményi javakról írt passzusaiban — elfogadták és két esztendő múlva pontról pontra megvalósították. A „provisorische Verwaltung" kezdetét 1686. november 5-től, a budai kamarai-gazdasági berendezésről szóló instructio keltétől számíthatjuk. A főhivatalt Budán állították fel Budai Kamarai Felügyelőség (Cameralinspection) néven, amely 1690^ben a Budai Kamara^ Adminisztráció (Cameraladministration) nevet kapta;

30 élére Stephan Johann Werlein, a töröktől 1685-ben visszafoglalt Érsekújvár harmincadosa került.

31 A budaihoz hasonló hivatal működött 1686tól Csáktornyán és Kassán, a csáktornyai hatáskörét hamarosan a budai, a kassaiét a Felső-Magyarországi Kamarai Adminisztráció (Szepesi Kamara) vette át. Az Adminisztráció a bécsi Udvari Kamarától függött, ügyeibe sem a Magyar Kamara, sem a Magyar Kancellária, de még a Főhadbiztosság sem szólhatott bele. A budai központhoz — ahol telekkönyvi-, építészeti-, erdészeti- és vámhivatal, valamint tiszttartóság működött — a közép- és alsóhivatalók egész rendszere tartozott — szám szerint 23 —, amely behálózta az ország területét,

32 több száz hivatalnokkal: vámtisztekkel, sótisztekkel, ellenőrökkel, hegymesterekkel, építészekkel és tisztartókkal. A Kamarai Adminisztráció feladata a töröktől viszszafoglalt területéken fekvő birtokok, az ott élő lakosság és minden állami jövedelemforrás gondos összeírása, vám-, harmincad- és sóhivatalok felállítása, az adó behajtása

33 és a területek igazgatása volt. Esetenként a töröktől visszafoglalt városok új berendezésének tervét is elkészítette, mint Székesfehérvárét 1689-ben, amely feltűnően követte az „Einrichtungswerk"-be foglalt elveket: a város megkapta a nagyjövedelmű regálékat, így a piacvámot, a malomhasználat, sörfőzés, téglaégetés és részben a bormérés jogát. Megtiltották a fakémények használatát, elrendelték a tűzoltás megszervezését, és javasolták, hogy a város fogadja el az ausztriai rőf és font használatát, mivel a jövőben úgyis ezeket a mértékegységeket vezetik be az ország területén.

34 Tekintettel a Kamarai Adminisztráció szerteágazó tevékenységére, a betelepítési ügyek intézésével és a neoaquisita értékesítésével külön bizottságot bíztak meg az Adminisztráció kebelében 1688-ban, amely 1690—1707 között a Neoaquistica Commissio nevet viselte.

35 Elnöke Kollonich Lipót lett, tagjai 5 német tanácsos, továbbá a Haditanács és az Udvari Kamara 1—1 képviselője. 9