Levéltári Szemle, 42. (1992)

Levéltári Szemle, 42. (1992) 2. szám - Varga J. János: Kísérlet az "Einrichtungswerk des Königreichs Hungarn" című reformtervezet megvalósítására, 1689–1723 / 3–17. o.

volt akadálya annak, hogy Kollonich kérésére VIII. Sándor pápa 1689 novem­berében kiállítsa számára a kinevező brevét, amelyben őt a munkácsi egyház­megyében és Magyarország más részem lakó görög katolikusok apostoli hely­nőkévé nevezte ki. I. Lipót, királyi kegyúri jogánál fogva, 1690 márciusában adományozta a munkácsi püspökséget de Camelis atyának a hozzá tartozó jöve­delmekkel — és az „Einrichtungswerk"-ben a görög szertartású püspököknek megállapított évi 600 forintnyi személyi fizetéssel —, továbbá azzal a feltétel­lel, hogy a pápa és a király iránti köteles hűségen túl, engedelmességet tanúsít megyés püspökének, az egri püspöknek is. 15 De Camelis hivatalba lépésétől kezdve minden munkácsi püspök királyi kinevezésében ott szerepelt ez az alá­rendeltségi feltétel, jóllehet egyházjogi szempontból nem állja oneg a helyét, mert kánonellenes az, hogy az egyik püspök a másiktól függjön. Honnan került ez a clausula de Camelis és utódai kinevezési okiratába? Az „Einrichtungs­werk" Eeclesiasticum fejezetének 4. pontjából. Ez ugyanis azt ajánlotta az ural­kodónak, hogy általában a görögkatolikus püspököket, de a munkácsi püspökö­ket különösképpen helyezze a római katolikus megyés püspök fennhatósága alá, „hogy a suffraganeusöknak megyéikben semmiféle tant, szertartást vagy ténykedést meg ne engedjenek, amelyek az unióval ellenkeznének, vagy pedig a király és az állam érdekeinek ártalmára lehetnének." 16 Az Erdélyben élő román ortodoxok unióját Bárányi Pál László jezsuita készí­tette elő, aki álruhában bejutva a fejedelemségbe, gyulafehérvári plébánosként működött. Ö indította el az előzetes tárgyalásokat Teofil erdélyi vladika és a Habsburg-kormányzat között az 1690-es évek elején. Térítő munkáját Szent­iványi Márton és Hevenesi Gábor támogatták, akik kidolgozták az egyesülés alapelveit, nem teológiai kérdésekhez, hanem a római pápa főségének elisme­réséhez kötve a csatlakozást. Politikai és társadalmi távlatokat I. Lipót 1692. évi pátense adott az uniónak, amikor az uniált papságot rendi kiváltságok­kal ruházta fel. Ilyen előkészítés után, Szentiványi és Hevenesi feltétele alap­ján mondta ki Teofil püspök az 1697. évi zsinaton, hogy a gondjaira bízott er­délyi görögkeleti egyház, amennyiben papjai társadalmi és gazdasági kivált­ságokban részesülnek, egyesül a római egyházzal. 1699 elején királyi oklevél nyilvánította ki, hogy az unióra lépő görögkeleti vallásúakat ugyanazok a jo­gok illetik meg, mint a katolikusokat. Teofil vladika utóda, Atanasie Anghelt 1700-ban, ünnepélyesen megrendezett zsinaton, több mint 1500 pap jelenlété­ben bejelentette az uniót. Az újonnan létesült görög katolikus egyház, az „Eccle­sia Catholica graeci ritus unitorum" jogviszonyát I. Lipót 1701. évi dekrétuma szabályozta, kimondva, hogy a görög katolikus egyháznak és tagjainak a kato­likus egyházzal és tagjaival azonos jogokat biztosít, a román papokat pedig fel­menti mindenféle jobbágyi szolgálat és adófizetési kötelezettség teljesítése alól. 17 Nem járt sikerrel Kollonichék térítő szándéka az ország déli részén. Pedig a Szerémségben és Szlavóniában Jány Ferenc szerémi püspök többrendbeli kí­sérletet tett arra, hogy az ottani és a Dunántúlon élő — székesfehérvári, döb­röközi, simontornyai, ozorai és pécsi — szerbek unióra lépjenek. Átmeneti si­ker után (1690) Arzén Cernojevic ipéki patriárcha közbelépésére valamennyien visszatértek a görögkeleti egyházba. 18 Az unióra való törekvés az ország változóban lévő etnikai összetételével is összefüggött: a magyar, horvát, szlovén, osztrák és szlovák lakosság mellett ruténok, románok és szerbek vándorlása indult meg a töröktől visszafoglalt, ál­taluk korábban sosem lakott területen. A felszabaduló Magyarország népsűrű­sége vészesen megcsappant a szomszédos országokhoz és tartományokhoz viszo­nyítva, 19 a betelepülőkre tehát szükség volt. Az egykori végvári vonalakon túlra szorult magyar parasztokat vonzotta az Alföld síkságának, s a Délkelet­6

Next

/
Oldalképek
Tartalom