Levéltári Szemle, 42. (1992)

Levéltári Szemle, 42. (1992) 2. szám - Varga J. János: Kísérlet az "Einrichtungswerk des Königreichs Hungarn" című reformtervezet megvalósítására, 1689–1723 / 3–17. o.

Dunántúl szelíd dombjainak pihent és gazdátlan földje: lakóhelyüket szabadon változtató taksások, majorbeli cselédek, de elsősorban örökös jobbágyok keltek útra, hol egyenként, hol csapatostól az elnéptelenedett vidékek felé, hogy a megsemmisült települések helyén újakat hozzanak létre, vagy a már újjáépülőkhöz csatlakozzanak. S ahogyan a középső és déli területeket körülvevő országrészekből egyre beljebb húzódtak, fokozatosan megüresedő helyükre, többnyire a volt végvárvonalak széléig nyomult előre a Kárpát-medence peremvidékének nem magyar nyelvű lakossága, sok helyen a maga hasznára fordítva az eltávozottak által korábban már kialakított életkereteket. Dél felől horvátok és szlovénok jöttek, a viszonylag sűrű népességű nyugati peremvidékről, az Ausztriával szomszédos vármegyék német nyelvű lakossága a határon túlról érkezettekkel gyarapodva terjeszkedett tovább, kelet felé. A Felvidékről délre húzódó szlovák etnikum a 17. század végén főképpen a Nyitra, Bars, Nógrád és Kishont vármegyék területén tolta ki határát a magyarok rovására, s a 18. század elején folytatódó vándorlása ezt a folyamatot tovább mélyítette. A magyar etnikum helyváltoztatásához hasonlóan a horvátok és szlovákok terjeszkedése csupán a népesség országon belül való kiegyenlítődését jelentette, de a mozgékony pásztor életmódot folytató ruténok előnyomulása a Kárpátokon túlról, északkelet felől már Magyarországba irányuló mozgást eredményezett. Fokozottan érvényes ez a románakra nézve: a havasokon át nyugat felé áramló tömegeik mind erősebb utánpótlást kaptak a román vajdaságokból, így 1733 táján már mintegy 550 000 főre lehetett becsülni az Erdélyben, s a Partiumban élők számát, de jelentős csoportjaik telepedtek le a Bánságban, Arad, Bihar, Szatmár, s kisebb számban Ugocsa és Máramaros megyében is. Az ország déli határát átlépő szerbek már a 15. században megjelentek: a rácokként emlegetett etnikum a törökök elől menekülve, illetve a nyomukban járva érkezett Magyarország területére. A folyamat az 1690-es években, a felszabadító háború eseményei következtében felerősödött. Amikor a császári csapatok a balkáni területeket elvesztve, Uszküböt, Nist és Belgrádot feladva, 1690 őszén Magyarországra vonultak vissza, Arzén Cernojevic patriárcha püspökeivel, a belgrádi rác polgárokkal, valamint az 1690 nyarán Szerbia különböző vidékeiről Belgrád környékén gyülekező híveivel a törökök elől Magyarországra menekült. Letelepedésüket azonban megelőzte I. Lipót 1690. augusztus 21-én kelt kiváltságlevele, amely teljesítette korábbi kéréseiket: az érsek választás szabadságát, az érsek bíráskodási jogát és a papság függetlenségét, valamint adómentességét. Mindezt megerősítette magyarországi tartózkodásuk idejére az 1691. augusztus 20-i privilégium, amely újabb engedményt is tartalmazott, nevezetesen, hogy a rácok mind vallási, mind világi tekintetben érseküktől, mint egyházuk fejétől függenek.

20 A katonai szolgálatot vállalók további kedvezményekben részesültek: az uralkodó felmentette őket a hadiadó, katonai beszállásolás, fuvarozás és tizedfizetési kötelezettség alól. Előbb katonai egységekbe szervezték, majd 1702-ben — amikor az Udvari Haditanács irányításával kijelölték az új határőrvidékét Erdély határától a Maros és a Tisza mellett Titelig, ahol az a szlavóniai őrvidékkel érintkezett — községekben és sáncokban telepítették le őket. Császári tisztek parancsnoksága alá rendelt egységeik részben helyhez kötött, részben mozgó katonaságból állottak, zsold fejében utódaikra átörökíthető 16—18 holdnyi földet kaptak, azonfelül a szomszédos megyéktől beszolgáltatott készpénz- és gabonailletményt.

21 Á szerb határőrök számára biztosított kiváltságos helyzet azt mutatja, hogy a töröktől visszahódított terület népességi hézagainak kitöltése során a bécsi kormányzatot korántsem csupán a lélekszám növelésének követelménye vezette, hanem az ahhoz kapcsolódó gazdasági (merkantilista) érdek rovására, katonai 7