Levéltári Szemle, 41. (1991)

Levéltári Szemle, 41. (1991) 4. szám - Benczéné Nagy Eszter: A Fővárosi Közmunkák Tanácsának rövid története / 32–44. o.

1878-ban Óbuda alapvető rendezési tervének elkészítése. Az óbudai rendezési terv nem sokkal vállalkozhatott többre, mint a már meglévő szűk és görbe utcák — lehetőséghez képest — kiszélesítésére, egyenesebb irányba terelésére, valamint új Összekötő útvonalak nyitására. A budai oldal rendezési terve elkészítésénél az irányadó szempont az volt, hogy a városrész szerves összeköttetése a pesti oldallal megtörténjen és egységesen fejlődjön. A Tabán rendezési tervét a már meglévő utcák lehető figyelembevételével állapították meg. Szerepelt a tervben a dunaparti út kiszélesítése, a gellérthegyi sziklacsoport rendezése, az Ördögároknak a Dunába torkollásánál tér kialakítása stb. Kelenföld rendezésénél három szempontot emeltek ki a tervezők: a Duna szabályozási vonalát, a Boráros tér irányában elképzelt hidat, valamint az összekötő vasút vonalát; természetesen szintén a teljesség igénye nélkül, hiszen számtalan más dolog is rendezésre került. A város fokozatos, majd rohamos fejlődése már keletkezésük után egy évtizeddel szükségessé tette és megindította a tervek gyökeres átdolgozását, a megváltozott körülményekhez és lehetőségekhez való alkalmazását. Az általános rendezési terv megvalósulásáig azonban még igen sok idő telt el; holott a főváros és környéke területének egységes rendezéssel való összefogásának a szükségességét már az 1870-es törvény alkotói is felismerték. Harrer Ferenc 1908-ban írt tanulmányában már a fenti gondolatok valósultak meg, mely szerint a fővárossal még össze nem épült, de a főváros érdekkörébe eső településekre a törvényhatósági bekebelezést, a fővárossal pedig már összeépült településekre a községit tartaná követendőnek. Ez természetesen módosította volna a Fővárosi Közmunkák Tanácsa hatáskörét is. Sajnos a tanulmányt még csak meg sem tárgyalták. 1929-ben ismét voltak hasonló próbálkozások, szintén eredménytelenül, majd 1932-ben látott napvilágot 2 törvénytervezet e témáról, szintén Harrer Ferenc tollából. Az első törvényjavaslat a tervezett Nagy-Budapest körzetébe csak azokat a területeket vonta be, amelyeken már városias települések keletkeztek. Újpest megyei város Rákospalota és Pestújhely nagyközségekkel Üjpest névvel, — Rákosszentmihály, Sashalom, Mátyásföld és Cinkota nagyközségek Pestszentmihály névvel, — Rákoskeresztúr, Rákosliget, Rákoshegy és Rákoscsaba nagyközségek Rákosújváros névvel, — Pestszentlőrinc és Pestszentimre nagyközségek, valamint Vecsés nagyközség egy része Pestszentlőric névvel, — Budafok megyei város Budatétény és Nagytétény nagyközségekkel Budafok névvel, — végül Békásmegyer és Budakalász nagyközségek, valamint Pomáz nagyközség egy része Budamegyer névvel egy-egy megyei várossá egyesültek volna. Az egyesítés gondolata az érdekelt felek meghallgatott képviselőinek egyetértését bírta. Ide tartozott volna még Kispest és Pestszenterzsébet megyei város, és így alakult volna ki Nagy-Budapest. A fenti települések a legtágabb értelemben vett városrendezési feladatok ellátására szövetkeztek volna. Ugyanakkor gondolt a tervezet készítője arra is, hogy Nagy-Budapest közvetlen szomszédságában ne keletkezzenek újabb kifogásolhatóan építkező városias települések, ez az úgynevezett „védőöv" vonal, melynek települései (Dunakeszi, Fót, Csömör, Budaörs ... stb.) rendezési tervéhe, építési telkei átalakításához, ipartelepei elhelyezéséhez Nagy-Budapest hatóságának hozzájárulására lett volna szükség. Ezeket a feladatokat Nagy-Budapest Városépítési Tanácsa végezné el, amely a Fővárosi Közmunkatanács átszervezése során alakulna ki. A törvényjavaslat szerint a Nagy-Budapest kötelékét alkotó megyei városok Budapest vagy Dunavármegye névvel önálló vármegyei törvényhatósággá alakultak volna, nem adva fel nagy budapesti és községi jogállásukat sem. A tervezet azt is tisztázta, hogy a megalakuló Városépítő Tanácsnak milyenek lennének a pénzügyi kondíciói. 37